Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

A kispesti tizedper kezdete csaknem egybeesik a Gellért-egyház kegyuraságának eladományozásával, erről IV. Ince pápának 1245. évi oklevele tanúskodik, amelyben a veszprémi püspök azon panaszára, hogy az apát az egyház jövedelmeit lefoglalta, vizsgálatot rendel el.

186 1291-ben a tizedek megosztására vonatkozó megegyezés jön létre a püspök és az apát között, a Gellért-egyház tizedei, valamint Sasad quarta magistralisa a veszprémi egyházé, viszont a püspök átengedi az apátnak jóindulata jeléül a Gellért-egyház terménytizedeit, fenntartván magának annak teljes borbevételét.

187 A kihangsúlyozott jóindulat azonban alighanem valamilyen, a püspök által el nem ismert jogigényt takar ; ha az apát tizedrészesedésének nem lett volna jogalapja, aligha részesült volna abból. 1295-ben a püspök Premier és Morthan budai polgároknak bórbeadja Buda-környék egyházainak tizedeit.

188 Rákövetkező év szeptember 15-én, tehát szüret táján, a bélakúti apát az esztergomi érsek előtt írásba foglalja az egyezség visszavonására vonatkozó bejelentését.

189 A viszály újbóli fellángolásának okáról egy 1297. évi oklevélből értesülünk : a püspök bérlői dézsmáláskor elvitték az apát 25 hordó borát.

190 Az érsek előtt lefolyó perekről több oklevél tanúskodik, a püspök esküvel igazolni tartozik a bor elvitelére előadott mentségeit. A jelek arra mutatnak, hogy a per várható kimenetele részére nem lesz kedvező. Ezt követően azonban olyasmi történik, amit a királyi kápolnákkal kapcsolatos pereknél másiitt is tapasztalhatunk. Az érsek 1298-ban három esetben elhalasztja a pert, majd végül az titolsó halasztási határozatában megadja ennek okát : a halasztást a királynak és a királynénak a püspök részére kiadott rendelete írja elő.

191 Az apátnak a történtek után, úgy látszik, nem marad más hátra, mint a kiegyezés, ez ugyanez évben,

192 majd pedig a végleges formában 1302-ben be is következik. Az erre vonatkozó megállapodásban a határokat pontosan megjelölve megosztják a tizedkerületeket, a püspök részére a budai vár kelenföldi kapujától kiindulva az Ördögárok hídjáig, majd innen hozzávetőlegesen a Hegyaljai út vonalán haladva a Fehérvár felé vezető útig terjed. Ettől a vonaltól a budai vár faláig terjedő terület dézsmája, úgyszintén Sasad quarta magistralisa a veszprémi egyházé, amelyből a sasadi pap öt hordó bort kap, az apátság részén a tized az apátságé, ebből a kelenföldi Gellért-egyház papja szintén öt hordó bort kap évente.

193 A megosztás két szempontból is figyelmet érdemel. Míg a püspök része a Tabánra és Naphegyre szorítkozik, az apátság körzete — valószínűleg összefüggően — magában foglalja a Gellérthegyet, a Sashegyet, valamint azok környékét. A közöltekből megállapítható, hogy az apátság Kispest dézsmaterületóből a nagyobb részt kapta, bár annak egyháza a veszprémi püspöké volt, tehát kegyurasága itt, úgy látszik, az egyházmegye magánkegyúri rendszerébe illeszkedik bele, míg Sasadon az egész dézsma az övé és ezzel a királyi adományból szerzett jogait teljes egészében fenntartja. A körzetek közt jelentkező aránytalanságból egyben fogalmat alkothatunk magunknak mind a veszprémi egyházmegye, mind a királyi egyházak területén gyakorolt kegyúri tizedrészesedésről. A másik szembetűnő sajátossága ennek a körzetmegosztásnak, hogy a püspök területe csupán a budai vár faláig terjed. A pesti hegyen épült Budavár belterülete tehát ez időben már nem tartozott a püspökséghez, ennek ténye kiegészíti a budavári Mária-egyház megváltására vonatkozó 1277. évi szűkszavú közlést ; a király ez alkalommal csupán a tizedkerületnek a Vár belterületére eső részét váltotta meg. Az itt elmondottakból következőkben foglalhatjuk össze a kispesti egyházak múltjának és joghatósági viszonyainak alakulását : A budavári Mária-templom eredetének kérdése az elmondottak alapján tisztázottnak tekinthető. A királyi kápolnák intézményére vonatkozó ismereteinkből arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az egyház mint királyi kápolna XI—

XII. századi alapítású. Említésre méltó, hogy Budavárnak 1686. évi visszafoglalása után a templomban elhelyezett emléktáblán az egyház alapítójául I. Istvánt, alapításának idejét pedig az 1015. évben jelölték meg, valószínű, hogy ez a megállapítás egy fennmaradt és ekkor még élő hagyományon alapult.

194 Ugyancsak erre mutatnak a Mária-templom restaurálásakor végzett régészeti kutatások eredményei is, a IV. Béla-korabelinek feltételezett alapfalakban másodlagosan román faragott köveket találtak.

195 Némethy Lajos szerint ez az egyház a Gellért-legendában említett pesti Máriaegyházzal azonos és a vértanú püspököt ideiglenesen ide temették el,

196 vizsgálódásunk eredményei nem zárják ki ennek lehetőségét sem. A kispesti dózsmaper lefolyásából levont következtetésünk arra utal, hogy a szintén királyi alapítású Gellért-egyház a veszprémi püspök joghatósági területén létesülhetett. A krónikák szerint is a vértanú halálát követő időkben, valószínűleg csak a szenttéavatás után épült, építése idején a püspök joghatósága itt — talán egy általunk nem ismert másik kispesti egyház révén — már több évtizedes múltra tekintett vissza, az ebből előállott tisztázatlan joghatósági helyzet csak a XIII. század végével, a bélakúti apáttal létesített tizedmegosztással nyer rendezést. <»* rl'.