Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

Az apátnak itt csupán korlátozott jogköre érvényesül, az egyház tizedeiből kénytelen a püspöknek is részt adni, és bár kegyuraságának alapja a királyi adomány, ezt nem gyakorolja kizárólagos, a királyi egyházakat megillető jogkörrel, hanem az egyház alapítását megelőző időkre visszanyúló püspöki joghatóság elismerése mellett. A kispesti Gellért-egyház további sorsáról XI. Benedek pápának a béli apáthoz intézett 1303. évi okleveléből értesülünk.

197 A veszprémi püspök panasza szerint a bélakúti apát elfoglalta a budai Szt. Gellért-egyházat és az ottani tizedekkel kapcsolatban is jogtalanul járt el. Az apátság itteni kegyuraságáról beszámoló utolsó adat 1351-ből maradt fenn a péterváradi apát és a kelenföldi plébános között létrejött szerződés kapcsán.

198 Ezt követően nem találunk több utalást az egyház sorsára vonatkozóan, a források az apátság kegyuraságát nem említik többé. IX. Bonifác pápa 1400. évi bullája az exemptus plébániák közé sorolja „plébánia sancti Gerardi de suburbio oppidi Budensis"-t, ezzel az esztergomi érsek joghatósága alá kerül ós a királyi kápolna 163 év elteltével újból elnyeri hajdani egyházi kiváltságát. SASAD, ÖRS ÉS CSÍK EGYHÁZAI A három középkori falu közül napjainkig egyedül Budaörs maradt fenn, Sasad hajdani fekvését nem ismerjük, valahol a Sashegy déli lejtője táján lehetett, Csík nevét ós helyét a Budaörstől nyugatra fekvő Csík puszta őrizte meg. Sasad Szt. András- és Örs Szt. Márton-egyházának XIII. századi története a kispesti Gellért-egyházhoz kapcsolódik, kegyuraságuknak az 1237, ill. 1243. évi eladományozása idején ennek fiókegyházai voltak, Királyi kápolna eredetükről a már említett 1296. évi oklevél is beszámol, amikor a veszprémi püspök Pál Örsi, Mikó sasadi ós Miklós csíki plébánosokkal szemben megindított perét visszavonja, miután a többi Buda környéki királyi kápolna plébánosaival együtt igazolták régi kiváltságukat. A bélakúti apátságnak sasadi és Örsi kegyurasága fokozatosan szorul háttérbe, a kispesti tizedpereknél Örs már nem szerepel, 1319-ben pedig a sasadi egyházzal együtt a veszprémi püspök joghatósága alatt áll. A csíki kápolna hol az Örsi, hol pedig a keszi (Budakeszi) egyházak tartozéka. Az egyházak XIV. századi tizedpereinek — az irodalomban sasadi dézsmaper elnevezés alatt váltak ismeretessé — jellemző vonása az egyházak lelkészeinek régi kiváltságaik visszaszerzésére irányuló küzdelme. A bélakúti apátság kegyuraságának megszűnése után a veszprémi püspök kizárólagos joga érvényesül itt, ennek megdöntése az a cél, amely a papságot nyílt ellenállásra készteti a püspökkel szemben, akárcsak a Csepel-szigeti plébániáknál, vagy a segesdi és leveldi egyházaknál. A király ós udvara itt sem nézi tétlenül a küzdelmet, minduntalan kicsillan a perek lefolyását megörökítő közlések sorai között a királyi háznak az a színvallása, amely a papság ügyének támogatásával a kápolnák visszaszerzését célozza. A perek jelentőségére ós horderejére fényt vet a római szentszéknek minduntalani beavatkozása is, holott az alsópapság fegyelmezetlenségével és engedetlensógével kapcsolatos ügyek általában egyházmegyei hatáskörön belül intéződnek el. A sasadi dézsmaper XIV. századi eseményeit a következőkben ismertetjük: 1319. november 25-én a veszprémi püspök Pál segesdi, István leveldi, Ferenc sasághi, Pál Örsi plébánosokat nyilvánosan kiközösíti, mivel az esztergomi érsek biztatására joghatósága alá helyezkedtek, megtagadták az őt megillető járandóságok fizetését, ezen túlmenően a sasadi és Örsi plébánosok az Örsi tizedeket is lefoglalták.

199 Ugyanez év november 6-án a püspök ügyvédje bemutatja az érseknek a kiközösítő rendeletet és bejelenti, hogy a püspök a szentszék elé viszi az ügyet.

200 1320. szeptember 9-én újból kiközösíti a segesdi, Örsi, leveldi, sasadi és csíki plébánosokat.

201 1321. november 27-ón XXII. János pápa megbízza a pécsi püspököt a sasaghi és őrsi plébánosok ügyének kivizsgálásával.

202 1322. május 10-én a pécsi püspök a segesdi, leveldi, sasagi, Örsi és csíki plébánosok ügyében a feleket Fehérvárra idézi.

203 1327. február 4-én a győri, egri és pécsi püspökök bizonyítják, hogy az érsek a visegrádi, Örsi, sasagi, csíki, segesdi és leveldi, valamint több Csepel-szigeti egyházat jogtalanul saját joghatósága alá vont.

204 Ugyanezen a napon megegyezés jön létre az érsek és a püspök között, hogy az ügy vizsgálatára 2 — 2 megbízottat küldenek ki.

205 1340. május 15-én XII. Benedek pápa a csázmai prépostot a veszprémi püspök és a sasadi, őrsi és csíki plébánosok közti perben bíróul rendeli ki.

206 1347. december 1-én az érsek Mihály Örsi és Benedek sasadi plébánosok perét királyi 84