Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

A királyi környezethez tartozó klerikusok az intézmény fejlődésének első szakaszában a kápolnák lelkészei lehettek, ezt a capellanus elnevezés is valószínűsíti. Befolyásuk növekedésével, valamint a királyi udvartartás közjogi funkcióit ellátó szervezeteinek kiépülésével a kápolnaispánnal az élen különálló testületet alkotnak, ezzel szétválik a királyi kápolnaispánság és a kápolnák lelkészeinek szerepköre is. Az utóbbiaknak kiváltságos helyzete a XIII. században már csak a kápolnák exemptus jogállásához kapcsolódik, tisztségüket plebanus vagy rector címmel jelölik meg ós teendőkörük a hívek lelkigondozására szorítkozik. Feltehető, hogy az egyes kápolnák lelkészei még a XIII. században is a kápolnaispánság tagjai, így elsősorban Pest plébánosa, akit IV. Béla 1244-ben mint királyi káplánt egy határ bejárására Szlavóniába küld,

172 hasonló közjogi funkciót tölt be mint királyi káplán 1250-ben Segesd plébánosa is.

173 A kápolnaispánság pályafutása világi hatáskörének visszafejlődésével — az udvarnál betöltött jogállásában — a kiindulóponthoz való visszakanyarodást mutat, a residenciális kápolnák kialakulása idején a királyi kápolnák lelkészi tisztét újból a királyi káplánok töltik be. A parochiális királyi kápolnák eladományozása a XII—

XIII. század fordulóján következhetett be, a segesdi egyház joghatósági hovatartozásának ügye 1216-ban már a Szentszék előtt van, ez a pernek több éves előzményeire vet fényt. A kispesti, sasadi és őrsi, valamint leveldi kápolnáknak 1237. évi eladományozása ennek a folyamatnak az utolsó szakaszára eshetett. Figyelmet érdemel, hogy Csehországban és Szicíliában ugyanez időben történik a kápolnák eladományozása. Az intézménynek a XII—

XIII. század fordulóján törtónt felszámolását elsősorban az egyház és a király közti viszonyban beállott változásnak kell tulajdonítanunk, ennek egyik megnyilvánulása az invesztitúra eltörlése és a kegyúri joggyakorlat bevezetése. Ebben a megváltozott helyzetben a capella intézmény, amely — ez ideig is csak csökkent mértékben részesült az ecclesia jogaiból és a magánjogban gyökerezett tulajdonviszonyainál fogva — az ecclesia és a magánistentiszteleti célokra épült oratórium közt foglalt helyet, elveszti létjogosultságát, mert a világos megoldásokat kedvelő kánonjog igyekszik a felesleges vitákra alkalmat adó átmeneti képződményeket lehetőség szerint megszüntetni. Ezt a folyamatot kifejezően szemlélteti az intézmény átalakulása. A parochiális királyi kápolnák az ecclesia propria joggyakorlatának megszüntetése után teljes jogú ecclesiává (plébániává) alakulnak át, az örökükbe lépő residenciális kápolnák pedig kizárólag magánistentiszteleti célokat szolgálnak a király és közvetlen környezete számára. Amint a wormsi konkordátum nem vetett végett a császárok ós a pápák közötti harcnak, mert a XII. század közepén újult erővel lángol fel — 1122-ben ennek a küzdelemnek csupán az első szakasza zárult le —, úgy a laterani zsinat határozatainak végrehajtása sem megy végbe ellenállás nélkül. Ez az ellenhatás a királyi egyházak vonalán nálunk leghatározottabb formában a királyi kápolnák visszaszerzésére irányuló törekvésekben és az ezzel kapcsolatos joghatósági perekben jelentkezik, ennek egyik kifejezője a Buda környéki kápolnákról hírt adó 1296. évi oklevél is. Ezek a perek, mint már említettük, a XIV. század második felében azzal az eredménnyel fejeződnek be, hogy a királyi kápolnák jelentős része újból elnyeri az exemptio kiváltságát és érseki joghatóság alá kerül, ezzel kialakul a királyi vagy városi kegyuraság alatt álló exemptus plébániák intézménye. Habár a rezidenciális királyi kápolnákat csak az Anjouk korában tudjuk teljes biztonsággal kimutatni, a régi és új intézmény közti átmenet egy vagy másfél évszázados fokozatos fejlődés eredményének tekinthető. Az intézmény a török hódoltság idején szűnt meg, fennmaradását a Habsburg-ház hagyományai sem támogatják. A Babenbergek idején 1221-ben épült bécsi Burg lakóinak lelkigondozását kezdetben a szomszédos Szt. Mihály-egyház plébániája látja el. A Burgban működő káplánok címe 1282-ben „rector capellae Castri Viennensis", később „capellani aulae", tehát udvari káplánok, beosztásuk nem az udvari kápolna lelkészi tisztsége, hanem az „ubi aula ibi parochus" joggyakorlata alapján a császári család tagjaihoz fűződő személyes jellegű szolgálat. Az itteni egyház jogállása és címe a XVIII. századtól kezdve „k. u. k. Hof und Burgpfarre".

174 A hajdani királyi kápolnák öröksége nálunk a török hódoltság megszűnése után csupán joghatósági vonatkozásban éled fel, Buda környéken, most már mint az 80