Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

ország fővárosában, középkorra visszanyúló jogai alapján az esztergomi érsek gyakorolja napjainkig a főpásztori jogokat. Az első Árpád-kori királyaink alapította királyi kápolnáinknak még emléke is feledésbe merül, egyedül az exemptus plébániatemplomokon napjainkban is látható királyi kettőskereszt hirdeti még ennek az intézménynek emlékét. KISPEST (KELENFÖLD) EGYHÁZAI Kispest (Minor Pesth) vagy más néven Kelenföld (Creynfeld) a középkorban a Duna jobb partján, a mai Döbrentei tér és Tabán területén feküdt. Fejlődését és virágzását két természeti adottságnak köszönhette, a helységet érintő Duna-szakasz alkalmas révátkelőhely volt, ez összeköttetést biztosított a már korán kereskedelmi központtá fejlődött Duna bal parti Pest gazdasági vérkeringésével ; másik adottsága : a napjainkban is kiemelkedő jelentőségű melegvizű forrásai, gyógyhatásúkat már akkor is ismerték és alkalmazták, erről az 1298. évben említett, Szt. Erzsébetről elnevezett kórház is tanúskodik.

175 Figyelembe véve ezeket az adottságokat, valószínű, hogy Kispest már korán kiemelkedett a környező telepek között, fejlődése városi jelleget öltött, és a tatárjárás előtti időkben kereskedelmi, valamint gazdasági téren Óbudával együtt azt a helyet foglalta el, amely utóbb a pesti hegyen épült Űjbudának jutott osztályrészül. Kispest egyházairól beszámoló legkorábbi közlés a Szt. Gellért-legendában maradt fenn. A legenda arról ad hírt, hogy Gellért püspök vértanúságát követő napon a pesti Mária-templomban lett eltemetve, teste hót évig ebben a templomban pihent, amikor is a csanádi püspök és apát kérésére a király beleegyezését adta, hogy maradványait Marosvárra vigyék át.

176 A közlésből ugyan nem tűnik ki kétséget kizáró módon, hogy az egyházzal kapcsolatban említett Pesten melyik Pestet kell értenünk, az a körülmény azonban, hogy a legenda a kispesti révet is pestinek nevezi („cum autem ad portum Pest venissent"), a kérdés eldöntésénél némi támpontul szolgálhat. Egy másik kispesti egyházról értesülünk a krónikának Gellért püspök vér tanúságáról beszámoló közléseiből. Megírják, hogy amikor a kispesti révhez érkező püspököt és társait a pogány lázadók elfogják és egy taligában letaszítják Kelenföld hegyéről, mellét lándzsával ütik át, fejét pedig kövön zúzzák szét. Ezt a követ a Duna hullámai áradáskor gyakran elérik, azonban hét esztendőn át nem képesek a vért róla lemosni, míglen a követ a marosvári egyházban helyezik el. Azon a helyen, ahol a püspök fejét szétzúzták, a hegy alatt Szt. Gellért vértanú tiszteletére emelt egyház ékeskedik.

177 A következő egyházi vonatkozású közlés az 1225. évi eseményekről számol be : III. Honorius pápa utasítja a váci püspököt, hogy a pesti plébános ós a veszprémi püspök közti kelenföldi tizedperben a püspök javára hozott ítéletet hajtsa végre.

178 A per lefolyásából arról értesülünk, hogy Kispest tizedei a veszprémi püspököt illették meg. 1236-ban Róbert esztergomi érsek a király kérelmére beleegyezését adja, hogy a joghatósága alá tartozó kispesti, másként kelenföldi Szt. Gellért-egyház, valamint a sasadi Szt. András és Örsi Szt. Márton magistralis kápolnák kegyuraságát tizedeivel együtt a bólakúti apátságnak adományozza.

179 A felsorolt két oklevél adatai arra mutatnak, hogy Kispesten joghatósági vonatkozásban az óbudaihoz hasonló viszonyok állottak fenn, az érsek exemptus intézményei mellett a püspök joghatósága is érvényesült. Az egyházak kegyuraságának eladományozására vonatkozó előzetes érseki hozzájárulás úgy látszik félreértésre adott alkalmat. IV. Béla 1237-ben a bélakúti apátságnak adományozza mindkét Pest egyházainak kegyuraságát, a hozzátartozó kápolnákkal együtt.

180 A sérelmet, amely mindkét Pest eladómányozásá

val az érseket érte, a tatárjárás eseményei sem tudták elfeledtetni. 1243-ban IV. Béla kénytelen megismételni adományozását, ebben a Duna bal parti Pest egyházának kegyuraságáról már nincsen szó, csupán a kispesti, sasadi ós Örsi kápolnákról ; az oklevél ugyanakkor kiemeli azok kegyuraságának jogalapját, az egyházat királyi kápolnának jelöli meg.

181 Kispesten tehát az adományozás révén a tizedbevételek felett a megyéspüspök és az új kegyúr, a bélakúti apátság osztozik, az új helyzet azonban olyan hatásköri ellentéteket vált ki, amelyek évtizedek leforgása alatt sem szűnnek meg. Az ellentétek okát arra kell visszavezetnünk, hogy a kispesti egyházak joghatósági viszonyai már az eladományozást megelőző időkben 6 Gerevich : Budapest régiségei 81