Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

jának tartotta fenn „tanta predita venustate supradictam ecclesiam in propriam capellam rex retinens", tehát királyi kápolnát megillető kiváltságokkal ruházta fel.

95 Az ecclesia propria eredetű királyi kápolnákkal kapcsolatban 1410-ben egy pápai rendelkezés lát napvilágot. XXIII. János pápa búcsút engedélyez a Mária-ünnepek alkalmával a budavári, valamint a váron kívül fekvő és Mária tiszteletére szentelt királyi kápolnákat látogató hívek részére („qui beaté Marie virginis in castro Budensi et extra idem castrum capellas regias. . . visita verint").

96 Végül ide soroljuk még II. Ulászlónak 1496-ban a pápához intézett folyamodványát, amelyben azt kéri, hogy a fehéregyházi pálosokat a kolostor ós a templom birtokában erősítse meg és egyben járuljon hozzá, hogy a plébánosi teendőket a békásmegyeri és nyéki kápolnákban is elláthassák, amelyek valamikor szintén királyi kápolnák voltak („que eciam capelle regie nuncupabantur").

97 Kíséreljük meg a felsorolt négy oklevél adataiból a királyi kápolnák szervezeti és joghatósági viszonyainak tisztázását. Figyelmet érdemel a pécsváradi ós garamszentbenedeki apátság adománylevelének azon rendelkezése, hogy a királyi kápolnák paróchiáit is az adományozott javakhoz sorolja. A paróchia szónak ez időben a mai értelemtől eltérő jelentése volt, kizárólag körzetet jelentett. II. Bélának a dömösi prépostság adományait megerősítő 1138. évi oklevele az esztergomi egyházmegyét „paróchia archiepiscopi"-nak nevezi, de ugyancsak előfordul az is, hogy e szóval jelölik meg világi viszonylatban a vármegyék körzetét is.

98 A paróchiának mai értelemben vett plébánia jelentése csak a XV. században terjed el, annak általános használatát kánonjogilag a trienti zsinat erősíti meg.

99 Az alapítólevélben megjelölt körzetnek hangsúlyozása a királyi kápolnák szervezeti viszonyaira és az önálló s elkülönített tizedkerületre utal. A kispesti, sasadi, Örsi adománylevél egyik szembetűnő vonatkozása, hogy a király kegyúri jogainak átruházásakor az egyházak tizedeit is eladományozza. A kegyurat megillető tizedrészesedést az ecclesia propria intézményéből eredő jognak kell tekintenünk, ez a jog a kegyuraság kialakulása után továbbra is fennáll, az adományozást megelőzően tehát a királyt illette meg. Az a körülmény, hogy a sasadi és Örsi kápolna quarta magistralisa a kispesti Szt. Gellért-egyházat illette, ugyancsak arra utal, hogy e két kápolna ez időben a kispestinek leányegyháza volt, ebből a királyi kápolnáknak a megyéspüspöki plébániákkal való hasonló szervezeti viszonyaira következtethetünk. Az esztergomi érsek a király kérelmére előzetes beleegyezését adja a kápolnák kegyuraságának eladományozásához, ezzel lemond a kápolnák felett eddig gyakorolt joghatóságáról, tehát azok ez időben az exemptio kiváltságát élvezték. A parochiális királyi kápolnák hasonló kiváltságait tükrözi a veszprémi káptalan oklevele is, kiemelvén kiváltságos helyzetüknek két lényeges elemét, a megyóspüspöktől való anyagi függetlenséget, továbbá papjainak az érseki zsinaton való részvételi jogát, ami exemptus kiváltságokból adódik. A kápolnák papságának azon jogkörét, hogy az összes tizedbevótelekből teljes részt kapnak, azzal hozhatjuk összefüggésbe, hogy a király az őt megillető tizedrészesedés igénybevételével nem minden esetben él, azok elengedését külön királyi kegynek és adománynak tulajdoníthatjuk. Ez a jog azonban újból feléled, amikor a király a kápolnák kegyuraságát eladományozza, ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy a jogutód, az új kegyúr, igényt tart az őt megillető tizedrészre, ez a rész pedig — mint a kispesti, sasadi ós Örsi dézsmapereknél látni fogjuk — igen jelentős. Lehetséges, hogy az exemptus egyházak tizedeiből az esztergomi érsek is részesül, erre ugyan közvetlenül adat nem áll rendelkezésünkre, igénybevételéről csupán a megyéspüspök ós az érsek közti gyakori joghatósági perekből következtethetünk. Figyelemre méltó, hogy az oklevél megkülönböztetést tesz királyi egyházak és királyi, illetve királynéi kápolnák között. Lelkészeinek hasonló sorrendben történt említéséből azt kell értenünk, hogy az egyházaknak plébánosai, a kápolnáknak rectorai voltak, ami arra mutat, hogy a királyi birtokon a kápolnák mellett egyes plébániák is királyi kegyuraság alatt állottak. A négy oklevél adatainak értékelésével a következőkben foglalhatjuk össze a parochiális királyi kápolnáknak a XIII. századi kiváltságokból származó joghatósági helyzetét : személyi és anyagi vonatkozású passzív exemptio, amelyben az egyházi felügyelet jogkörét az esztergomi érsek gyakorolja és a lelkészek behelyezése királyi presentatio ós érseki institutio mellett megy 70