Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98

ságnál is fennállott, egy borcsöbörszolgáltatás kötelezettsége alá vonható falusi részbirtok ez időben csak alsófokú intézmények javadalmazásának felel meg. De mindezeken túlmenően valószínűtlennek látszik, hogy a veszprémi püspökség alapítását követő időkben éppen a királyi kézen levő Óbuda maradt volna ki az országosan megindult egyházszervezésből. A városnak a prépostsági Szt. Péter-egyházon kívül volt még más temploma is, egy 1283. évi oklevél Gergely kanonokot mint az óbudai Mária-kápolna papját említi, a kápolnának eredetét és Óbuda egyházi életében betöltött szerepét azonban nem ismerjük.

79 Ez az adat annyiból is figyelemre méltó, hogy Óbuda területén egyazon időben három Mária tiszteletére szentelt egyház is volt, azzal a különbséggel, hogy a bányai a veszprémi püspöké, a fehéregyházi kegyúri kápolna a királyé, a város belterületén levő egyház pedig a prépostságé volt. Lehetséges, hogy az óbudai Mária-kápolna elődje volt az Erzsébet királyné által a XIV. század első felében létesített prépostsági Mária-templomnak, a templom feltárt romjai románkori építkezési maradványokról is tanúskodnak. A budai própostságnak mint Óbuda plóbánosi teendőit ellátó egyháznak exemptus jogállásáról Pelagius és István bíbornokok 1216. évi oklevele nyújt tájékoztatást.

80 Az esztergomi érsek és a veszprémi püspök közti perben eljáró bíbornokok megállapítják, hogy főpásztort megillető szentségek kiszolgáltatása óbudai hívek részére kizárólag a veszprémi püspök jogköre, ezeket a jogokat az esztergomi érsek Óbudán csupán olyan esetekben gyakorolhatja, ha a szentségek szolgáltatása egyházmegyéjéhez tartozó személyek részére történik. Ez a rendelkezés elsősorban a prépostsági plébánia exemptus jogállásának passzív jellegére világít rá, amennyiben „in spiritualibus" teljes egészében fenntartja a megyéspüspök joghatóságát. Kiváltságos helyzete „in temporalibus" abban domborodik ki, hogy a megyéspüspök joghatóságától elkülönített tizedkörlet felett rendelkezik, ós mint az a bányai tizedekkel kapcsolatos 1269. évi oklevélből is kitűnik, a tizedek minden neméből teljes rész illeti meg. Az esztergomi érsek joghatósága legfőképpen személyi vonatkozásokban érvényesül, annak gyakorlása azonban a veszprémi püspök hozzájárulását is igényli. A KIRÁLYI KÁPOLNÁK INTÉZMÉNYE Buda-környéknek az Árpád-korban kimutatható lakott telepein a korai egyházalapítás nyomait Bánya mellett még másutt is megtalálhatjuk, ezek azonban többségükben már nem a veszprémi egyházmegye alapításai, hanem eredetük az ecclesia propria intézményére vezethető vissza. Az Árpád-ház itteni birtoklásának ténye, valamint az, hogy a XIII. század okleveleiben feltűnő királyi kápolnákat mint a király kegyurasága alatt álló egyházakat említik, arra enged következtetni, hogy ezek az egyházak a budai prépostsághoz hasonlóan szintén királyi alapításúak. Mielőtt tehát ezen egyházak múltjának ismertetésére rátérnénk, elöljáróban foglalkoznunk kell a királyi kápolnák intézményének történeti szerepével is. Az intézmény múltjának tisztázása nem könnyű feladat elé állítja a történetírót. Az Árpád-kori királyi kápolnákra vonatkozóan rendelkezésre álló forrásanyag vajmi kevés, eddigelé négy oklevélnél többet nem mutathatunk fel, ezekből is az egyik keltezésének idejénél jóval későbben készített hamisítvány ; ugyancsak az irodalomban sincsen nyoma annak, hogy a kérdéssel foglalkoztak volna. Az okleveles közlések gyér előfordulását annak kell tulajdonítanunk, hogy az intézmény maga is olyan korban virágzott, amikor okleveleink kiállítása ritkaságszámba megy — az írásbeliség bevezetése egy későbbi kornak, III. Béla korának idejére esik —, ugyancsak ebben az időben a királyi kápolnákkal kapcsolatban még nem merültek és nem merülhettek fel oly kérdések sem, amelyeknek jogi vonatkozásai írásbeli rögzítést igényeltek volna. A nemzetségi alapítású egyházak az ecclesia propria intézményének idején csupán a nemzetségi birtokok tartozókai, egyházi jogállásukat is részben a tulajdonjog keretei szabják meg, ennek a korszaknak nemzetségi tulajdonviszonyairól forrásaink egyébként sem emlékeznek meg. A királyi kápolnákról beszámoló négy oklevél is ennek megfelelően olyan alkalommal tűnik fel, amikor a tulajdonviszonyokban állt be változás ós a királyok eladományozzák őket. A XI. századi királyi egyházalapításokkal kapcsolatos adománylevelek sorolnak fel első ízben királyi kápolnákat, majd pedig a XII. század 5* 67