Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Jankovich Miklós: Buda-környék plébániáinak középkori kialakulása és a királyi kápolnák intézménye 57-98
végével, amikor az ecclesia propria intézménye megszűnik és kialakul a kegyúri jog, ez a változás a királyi kápolnák intézményének átmeneti megszüntetését idézi elő, királyaink eladományozzák őket, s ennek kapcsán találkozunk újból okleveles említésükkel. A kápolnák kegyuraságának XIII. század eleji eladományozását követő időkben a királyok és közvetlen környezetük részéről olyan törekvések észlelhetők, amelyek a kápolnák visszaszerzésére irányulnak. Ezek a kísérletek csaknem másfél évszázados pereket idéznek elő. A kápolnák ez időben már elvesztették régi kiváltságukat, az oklevelek sem említik többé őket királyi kápolnáknak, többségük beleilleszkedik az egyházmegyék szervezetébe ; a perek során azonban olyan jelenségeknek vagyunk szemtanúi, amelyek a múltra vetnek fényt és lehetővé teszik, hogy a kápolnákról beszámoló négy oklevél szűkszavú közléseit kiegészítsük, s magáról az intézményről is áttekinthetőbb képet nyerjünk. Ismereteink további bővítését szolgálja az is, hogy a királyi kápolnák intézménye a XIII. század második felében újraéled és átalakul. A királyi rezidenciákon újabb királyi kápolnák létesülnek, ezek a kápolnák öröklik elődjeik hivatását és hagyományait. Az átalakulási folyamat, amely az ecclesia propria intézményének kápolnáitól a rezidenciális királyi kápolnákig vezet, a XIV. század végével fejeződik be ; e két évszázad forrásanyaga már részletesebb tájékoztatást nyújt. Az itt elénk táruló adatok világánál rajzolódnak ki annak az intézménynek bizonytalan körvonalai, amelyek az Árpád-háznak a pogányság és kereszténység mezsgyéjén életrehívott sajátosan királyi egyházalapításairól tanúskodnak. Valószínű, hogy jelen tanulmány nem meríti ki a királyi kápolnák intézményére vonatkozó összes forrásanyagot, s az e téren folytatott kutatás előttünk még ismeretlen anyagot tárhat fel. Az eddigelé kimutatható adatok ismertetése is azonban történelmünknek egy olyan területére irányítja a figyelmet, amely egyházi viszonyaink XI— XII. századi alakulásának megismerését segíti elő. Magának az intézménynek eredete nyugati hatás érvényesülését mutatja, a capella szó a frank királyságban az ereklyeként tisztelt Szent Márton cappájára vezethető vissza, és a kápolna megjelölés is első ízben a frank királyok udvarában fordul elő szent ereklyék megőrzését szolgáló helyiségekkel kapcsolatban, az ezeknél működő clericusok neve pedig capellanus. A királyi kápolnák intézményének a nyugati fejedelemségeknél betöltött szerepére vonatkozó ismereteink sajnos, csak hézagosak. A német királyi kápolna intézményére vonatkozó X— XI. századi adatokat Hans Walter Klewitz ismerteti, megállapításai főképpen a királyi udvarnál működő káplánoknak a német püspökválasztásnál érvényesülő szerepére szorítkoznak, emellett kimutatja az egyes székesegyházak királyi kápolna eredetét is. 81 Hans Martin Schaller a Staufok szicíliai királyságának udvari kápolnáiról írt munkájában szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel. 82 Az 1955-ben megjelent tanulmányában kiemeli, hogy a modern történetkutatás — bár elismerte a királyi kápolnáknak a középkori fejedelmi udvartartásoknál betöltött rendkívüli jelentőségét — csak részleteiben foglalkozott ezzel a kérdéssel, s sajnálatos, hogy a német császárok udvari kápolnáinak története és szerepe mind ez ideig felderítetlen. Kétségtelen, hogy a külföldi analógiák ismerete a tárgykörünkben folytatott kutatást nagymértékben elősegítené. A magyar királyság intézménye nyugati átvétel, az itteni királyi kápolnák kialakulását nyugati, elsősorban német példák befolyásolták, tanulmányunknak is erről az alapról kellene kiindulnia. Sajnos, az idevonatkozó nyugati irodalom a reánk nézve annyira fontos egyházszervezeti, joghatósági ós anyagi vonatkozásokra nem tér ki, a kérdéssel csupán egyetemes történeti szempontból foglalkozik, s ez a körülmény a magyar és a nyugati intézmények közti kapcsolatok kellő kidomborítását nem teszi lehetővé. A külföldi példák ismertetésénél tehát kizárólag arra szorítkozunk, hogy egyes adatok felsorolásával a királyi kápolnák intézményének az egyes európai országokban való előfordulását szemléltessük. Németországban a IX. századtól kezdve létesülnek királyi kápolnák — a fejedelmek által leggyakrabban felkeresett Pfalzokban, így Aachen, Diedenhofen, Frankfurt és Regensburgban stb. — ezek idővel különleges székesegyházakká alakulnak át. 83 Szászországban III. Henrik a XI. század első felében Goslarban létesített királyi kápolnát az ottlevő királyi lakhelyen. 84 A német királyi udvarban működő királyi káplánokról szintén számos forrás tanúskodik. Ezek közül elsősorban meg kell említenünk a hazánkban is megfordult Brun capellanust, akit III. Ottó — miután Róma fennhatóságát megdöntötte — 996-ban a pápaválasztás lebonyolítására Rómába küld. 85 68
