Budapest Régiségei 19. (1959)

JELENTÉSEK - Czagány István: A budavári Úri utca 31. sz. gótikus palota tudományos vizsgálata és rekonstrukciós helyreállítása 373-402

szükségtelent, elbontották, mivel ez a falrész zömében átépült. Ez a felfogás mindenesetre összeegyeztethető a fennmaradt, nagyobb ívű záradékkő-maradvánnyal, amely egy szélesebb középső ablak egykori létét bizonyítja, mert ennek csak a rézsűjét faragták át, a homlokíveit nem (21, 25—27. kép). 30 A könyöklőkő a helyreállítás során súlyos műemlékhamisításnak esett áldozatul, amennyiben teljes hosszanti épsége ellenére — amellyel az ajtó ós az ablak szélességét bizonyította — fele részét elfalazták. Ezzel egy olyan új nyílás szélességét kényszerítették rá, amelyre nézve a helyszínen semmi bizonyíték sem volt, sőt maga a könyöklő is e megoldásnak ellene bizonyított. A bizonyíthatatlan új rézsűvel a mitis-zöld színűre festett eredeti ajtórézsűfalakat szintén elfalazták, ami által egy olyan nyílás jött ezen a helyen létre, amilyen itt sohasem állott. — Mindezen túl az új rézsűfalakat — a hamisítványokat eredetinek feltüntetve — megtévesztőén zöldre festették és a záradékkő homlokíveinek eredeti vakolatkeretezését a kiegészítéskor kisebb sugarú ívekké deformálták (művezető : Dragonits Tamás). 31 Az első festés bizonyítékát az emeleti, déli irányból számított harmadik ablak mellett, valamint az első és második ablak között fennmaradt vakolatfoltok, a második festését a kapcsoltablak kváderezése, a harmadikét ugyanennek a nyílásrézsűin fennmaradt színezés és a bordó keret megújítása, a negyedikét a kapcsoltablak barokk befalazásán, kívül feltárt vakolatmaradvány (elbontásra került), végül az ötödikét a másodikemeleti, északi szélső ablak mellett meglevő vakolatmaradvány szolgáltatta (31. kép). 32 Ilyen istálló vagy inkább kocsiszín csatlakozását mutatta az Űri utca 4. és a 24. sz. épület udvari, északi szárnya, valamint a 41. sz. épület déli szárnya stb., ahol az árkádívekkel megnyitott barokk színek nem korábbi középkori alapelrendezésre épültek rá. 33 Sajnálatos, hogy e különböző korból származó függőfolyosó konzolok — amelyek az építkezések periodizálhatóságának legfőbb alapját szolgáltatták — az 1954. évi újjáépítés során purista uniformizálásnak estek áldozatul. 34 Az 1862, 1923 és 1930. évi átalakításokra vonatkozó tervanyag jegyzéke : Budapest műemlékei. Bp. 1955, 546. old., a „Források és irodalom" c. fejezetben. Ugyanitt az 543. oldalon az épületre vonatkozó több téves megállapítás látott napvilágot, amely helyreigazításra szorul. A „Története" c. fejezetben olvasható : „A XIV. sz. elején épült a mai épület magját képező középkori lakóház, amely a kapualjból és az attól délre levő helyiségekből állott, valószínűleg földszintes volt és a mai 33. sz. háztól köz választotta el." E mondat minden állítása téves, mert az első középkori lakóház nem a XIV. század elején, hanem a második felében épült. Nem kapualjból és attól délre fekvő helyiségekből állott, mert a kapualjtól délre fekvő pince és földszinti helyiség XV. századi eredetű. Ez a ház a kapualja északi oldalán húzódó helyiségsorból állott, mert a szomszédos 33. sz. háztól sohasem választotta el köz vagy sikátor, hiszen ez a terület XIV. századi pincével van alápincézve. Márpedig pincét csak lakószobák alá építettek a középkorban, sikátorok alá sohasem. ,,A 33. sz. déli tűzfalán fennmaradt Anjou-kori vakolat és homlokzatfestés" nem bizonyít a köz léte mellett, mert csak a második emelet magasságában maradt fenn. A nemlétező köz természetesen nem is került beépítésre. A további szöveg szerint : „XVIII. század végén — udvari szárnyakéit építettek hozzá." Mint láttuk, az udvari szárnyak építése 1696—1727, 1802— 1844 és 1862-ben történt, nem a XVIII. század végén. Továbbá az sem igaz, hogy ,, 1862-ben . . .teljesen körülépített udvart alakítottak ki kétemeletes magassággal", mert az 1862 után épült udvari szárnyak csak egyemeletesek, a kétemeletes részek viszont 1696 és 1727, iU. 1802 és 1844 között épültek. — Hasonló, de nagyobb horderejű tévedéseket közölt Dragonits Tamás az épületről [Kétemeletes gótikus lakóház a Várban. Műemlékvédelem (1957) 20—25]. Mivel írásának tanúsága szerint az épület feltárásában nem vett részt és így az építéstörténet datálási kérdéseiben — saját szavai szerint is — teljesen tájékozatlan, azért könnyen érthető, hogy a bizonyítékok nélkül publikált építészettörténeti vonatkozású megjegyzései valótlanok. Cáfolatukat lásd a jelen tanulmány megfelelő szövegrészeiben és a fényképeken. 398