Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: L. Attius Macro pannóniai helytartósága 27-33

Ebben az időpontban pedig Attius Macro már azért sem lehetett Pannónia superior legátusa, mert a 133 júliusában kiadott győri és ószőnyi diplomák

38 tanúsága szerint ekkor Cornelius Proculus volt Felső-Pannónia helytartója. Nem is beszélve arról a jogi képtelenségről, hogy consuli hivatalt még be nem töltött férfiút nem bízhattak meg valamely consularis rangú tartomány, mint pl. Pannónia superior igazgatásával. Attius Macro tehát vitathatatlanul Pannónia inferior helytartójának tekinthető. Aquincumi oltárkövének tanúsága szerint itteni helytartósága 133 végén járt le. A szokásos 3—4 évi hivatalviseléssel számolva 130 vagy 131-ben foglalhatta el a legatusi hivatalt. Minden jel szerint tehát egyidőben működött Cornelius Proculusszal.

39 Attius Macro után azonban legalább még egy alsó-pannóniai legátusnak kellett következnie a mindkét Pannóniát 136 második felében impérium maius-felhatalmazással átvevő L. Aelius Caesar helytartóságáig. Ezzel kapcsolatban megjegyeznénk, hogy Alsó-Pannónia Hadrianus-kori ismert helytartói közül az időben még pontosabban el nem helyezhető L. Cornelius Latinianus

40 nemcsak a 123—129/30., hanem a 134—136. évekre is javaslatba hozható. Az előbbi időtartam mellett érvelne, ha ez a Cornelius Latinianus azonos volna a Moesia inferiorban valószínűleg 115 körül kimutatható Latinianus procurator Augusti személyével.

41 De még ennek elfogadása esetén is túl korainak ítélhető Latinianusnak a 120 körüli évekre javasolt alsó-pannóniai helytartósága.

42 M. Valerius Maximianus nemrég publikált cursus honoruma

43 tanúsítja, hogy még az ilyen kivételesen gyors karrier esetén is legalább 7—8 óv volt szükséges, amíg M. Valerius Maximianus Alsó-Moesia centenarius rangú procuratorsága után (kb. 176—177) az egylegiós Numidia pro praetore rangú kormányzója lett (184—186).

44 Ennél gyorsabb rangemelkedés Latinianus esetében sem tételezhető fel, aki legkorábban a húszas évek közepe táján kaphatta meg az alsó-pannóniai helytartóságot. Lassúbb rangemelkedós esetén alsó-pannóniai helytartósága azonban kitolódhatott 134—135-ig. A két lehetőség között ma még határozottan nem választhatunk. Annyi azonban bizonyosra vehető, hogy Latinianus a Hadrianus-kori helytartók sorába illeszthető. A hajógyárszigeti oltárkövön szereplő L. Cornelius Latinianus ugyanis azonosítható azzal a Cornelius Latinianus nevű helytartóval, akihez Hadrianus, sajnos közelebbről ismeretlen időpontban, egyik rescriptumát intézte.

45 A föntebbiek alapján a harmincas évek alsó-pannóniai helytartóit tehát a következőképp állítanánk össze : L. Attius Macro 130/1—133. Cos. suff. 134. Ismeretlen (L. Cornelius Latinianus ?) 134—136 (első fele). L. Ael. Caesar 136 (második fele)—138. jan. 1. T. Statilius Maximus 138—140/1. Cos. ord. 144. JEGYZETEK i VajdaS. : Tud. Gyűjt. (1823) X. köt. 117—118. 2 Fényes E., A magyar birodalom statistical, geographiai és történeti tekintetben. I. Komárom vm. Pest 1848, 151. — Bómer F.: Arch. Közi. IV (1864) 53. (XIV). A feliratot Rómer Sárközy megküldött rajza alapján közölte. 3 CIL III 4356, m. 11077. 4 Barkóczi L., Brigetio. Bp. 1951, 185. TJo. a XXIX. t. 4. képen azonban tévesen a Tata mellett előkerült töredékes Nympha-oltár (CIL III 10961) szerepel Attius Macro kisigmándi oltáraként. tPaulovics I., Pannónia. Bp. 1936, 239.— TJo. Rómer jegyzőkönyvére utalás. 6 Másképp : Graf, Übersicht d. antiken Geographie von Pannonién. Diss. Pann. I. 5. 1936, 137. 7

L. 27—28. old. 8 Mindkettőnek csupán az 1. sor végén levő Hl ligatúra kerülte el figyelmét. 9 Liébenam, Die Legaten in den röm. Provinzen. Leipzig 1888, 342. — P. v. Bohden: RE II (1896) 2255, No 23. — Kuzsinszky B., Aquincum. Bp. 1934, 215, és Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 149—150. — d'Orgeval, L'empereur Hadrien. Paris 1950, 411. — Dobó A., Pannónia provincia helytartói. Bp. 1958 (kézirat). E munkát a kandidátusi értekezés tézisei után idézzük. 10 Bitterling : AEM XX (1897) 20.— RE XII (1927) 1401, 5. 11 Erre újabb találó például szolgálhat egy felirattöredék Troesmisből [Ann. ép. (1957) 265]: ,, Fuficio Oornuto leg. Aug. pr. pr. dedicante Q. Oaecilio Beddito leg. Aug." etc. 30