Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: L. Attius Macro pannóniai helytartósága 27-33
12 A CIL II 5083 alapján. Vö.: RE XII (1927) 1639, 6. 13 CIL XVI 79—80. (az utóbbit Ritterling még nem ismerhette). Vö.: Liebenam, Fasti consulares. 1901,21. —E. Degrassi, Fasti consolari. Roma 1952,39. 14 PIR, I 2 (1933), 273. — Groag szerint a hispániai legiósparancsnokság esetleg megelőzte a pannóniait. 15 P. Lambrechts, La composition du Sénat romain de l'accession d'Hadrien à la mort de Commode. Antwerpen—Paris —S'Gravenhage 1936, 24, No 20. 16 CIL II 5083: „Genio \ leg. VII [g. /.] | L. Attius | Macro | leg. Aug.\" 17 A keltezést már Ritterling i. h. 18—19. old, megindokolta. — Vö.: Beidinger, Die Statthalter des ungeteilten Pannonién und Oberpannoniens. Antiquitas, I. 2, Bonn (1956) 73—74. 18 CIL XVI 84. — Bitterling i. h. 19. — Beidinger i. m. 76. — Dobó i. m. 3. 19 Beidinger i. m. 119. 20 Az osztatlan Pannónia kormányzói között fordult elő és mindössze egy ízben rövidebb intervallum : az i. sz. 6. év egyik consulat, Aemilius Lepidust már i. sz. 8-ban kinevezték Alsó -Uly ri cum (a későbbi Pannónia) élére. Beidinger i. m. 21 Pl. ilyen kivételnek tekinthető, hogy a 152. év egyik cos. suff.-a,, L. Dasumius Tullius Tuscus (Degrassi i. m. 43) később (163—165 között, Beidinger i. m.) volt Pannónia superior helytartója, mint a 154. év egyik cos. suff.-a, M. Nonius Macrinus [Lambrechts: RE XVH (1937) 878, 50. — G. A. Harrer— A. I. Suskin, Am. Journ. Arch. XLHI (1939) 281. — Degrassi i. h.], akinek még Antoninus Pius utolsó éveiben kellett Pannónia superiort igazgatni. (Szerintünk helyesen : Beidinger i. m.) Dasumius Tullius Tuscus nagyjából Macrinus felső-pannóniai legatiójával egyidőben, azonban egy másik consularis tartomány, Germania superior élére került, aminek különleges okai lehettek. 22 SHA, Vita Antonini, 5, 3 : „F actus imperátor nulli eorum, quos Hadrianus provexerat, successorem dedit fuitque ea constantia, ut septenis et novenis annis in provinciis bonos praesides detineret." 23 Ami különben a SHA föntebb idézett szövege szerint Antoninus Pius uralkodása idején előfordult. 24 CIL XVI 178. 25 Kuzsinszky B., Aquincum. Bp. 1934, 215, No 370. 26 Kuzsinszky B. : Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 149. Palotaújfalu, egy középkori épület (templom?) romjaiból. 27 Szilágyi J., Beszéljenek a kőemlékek. Bp. 1949, 58. old.: „...ez a helytartó Kr. u. 126 körül működött Aquincumban." 28 Dobó i. m. 3. 29 Aqu. Múz. Kőemléktár, 370—371, 373—374. lt. sz. Feliratukat közölte Kuzsinszky B. : Bud. Rég. XII. köt. Bp. 1937, 94, 124, 149. 30 A kiegészítésnél a 2. sor végén Rí betűkapcsolással számolhatunk, mint Haterius Saturninus három másik aquincumi oltárkövén (1. alább : 34. jegyzet). A 3. sorban valószínű az NI ligálás. A 4. sor kiegészítése a többi Haterius-oltár szövege alapján javasolható. 31 Consultársa Q. Caecilius Avitus volt. Mindkettőjük nevét a 164. július 21-én kelt palatovói diploma (CIL XVI 185) őrizte meg. Degrassi i. m. 46. 32 M. Aurelius Antoninus és L. Aurelius Verus társcsászárságának kezdete. 33 Az alsószentiványi és adonyi diplomák (CIL XVI 112, 113) új keltezése alapján állítható ez [Hüttl, Antoninus Pius. IL 1933, 147. — Nagy T.: Arch. Ért. (1954) 111]. 34 A helytartói palotából került elő Haterius Saturninus és fia, Latronianus trib. mil. I. O. M. et dis deabusque állított oltárkő (Szilágyi J. : Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 407), valamint Arpocras pátertől a helytartó háznépének salusáért ajánlott oltár (CIL III 3479). A helytartó egyik libertusa, Ti. Aterius Callinicus Danuvio defluenti ajánlott oltárkövéről (CIL III 3416) már korábban megjegyeztük (Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 398), hogy a Hajógyárszigetet a pesti oldallal összekötő cölöphíd Danuvius-Neptunus-szentélyében állhatott. — A legióstábor praetoriumához kapcsolnánk viszont Ti. Haterius Saturninus és fia ,,dis militaribus salutaribus" ajánlott óbudai lelőhelyű oltárkövét (CIL HI 3473). Vö.: Budapest története. I. köt. Bp. 1942, 405. 35 J. Marouzeau, Comptes rendus de l'Académie des Inscriptions. 1956, 347/348. old. finom megjegyzésben mutatott rá arra, hogy a feliratokon luppiter optimus jelzője nem a „legjobb", hanem a „hatalmas", „gazdag" luppiter ideáját kívánta idézni. 36 Különben a két helytartó-oltárral együtt előkerült Neptunus-oltár is a Hajógyársziget felé mutathat. L. föntebb : 34. jegyzet. 37 Th. Mommsen: R. St.-B.II . I 2 , 76 —Vö.: Nagy T.: Arch. Ért. (1954) 17. 38 CIL XVI 76—77. 39 Az utóbbira : Beidinger i. m. 71. 40 Oltárkövét publikálta : Szilágyi utóbb i. h. 406. 41 Az utóbbira : A. Stein, Die Legaten von Moesien. Diss. Pann. I. 11. 1940, 112—113. 42 Szilágyi utóbb i. h. — Dobó i. m. 43 H. G. Pflaum: Lybica III (1955) 135. — Ann. ép. (1956) 124. 44 CIMRM, No 137, s hozzá: M. Leglay, Comptes rendus de l'Académie des Inscriptions. 1954. 45 Dig. XLVni 5. 28, 6 (CIC, I«, 1954, 849). 31
