Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

SZENTLELEKY TIHAMÉR AQUINCUMI MÉCSKÉSZÍTŐ MŰHELYEK i Az Aquincumi Múzeum gazdag rómaikori mécsesanyagot őriz. Összesen 303 darab köthető meghatározott lelőhelyhez, és ezeknek is jelentős része, 240 darab, mécseskészitő műhelyekből került elő. Feltárásuk 1911 óta folyt. Kuzsinszky Bálint és Nagy Lajos rendszeres feldolgozásaiból és ásatási jelentéseiből ismeretes az anyag egy része. Kuzsinszky Bálint „A gázgyári római fazekastelep Aquincumban" címen publikálta a legjelentősebb fazekasnegyed anyagát és ezen belül a mécsesanyagot is. Különösen gazdag, összesen 130 darabból álló, a mécseskészítő műhelyekből előkerült negatív formák gyűjteménye. A készítőműhelyek szerinti leletegyüttesek lehetővé tették, hogy az aquincumi mécsesek készítésének módja és változásai két évszázadon keresztül nyomon követhetők legyenek. ,,A Kiscelli utca 77—79. sz. alatti fazekastelep", „A katonai anyagszertár melletti fazekastelep", „A gázgyári fazekastelep", „A macellum területén feltárt fazekastelep" és a „Mécseskészítő műhely a gázgyári munkáslakások helyén" leletegyüttesek ismertetése és összevetése a már feldolgozott anyaggal szükséges, mert csak ennek megtörténte után lehet az aquincumi mécseskészítés elterjedéséről, hatásairól és jelentőségéről képet alkotni. A típusjelzéseknól Iványi Dóra „A pannóniai mécsesek" című művének típusszámai kerülnek felemlítésre. Bár a típussor nem egészen felel meg az aquincumi fejlődésnek, mégsem lenne célszerű a pannóniai anyagon belül újabb sort felállítani. Az egyes mécsesekre a leltári szám szerint történik hivatkozás, csak azok a mécsesek kivételek, amelyeket Kuzsinszky Bálint „A gázgyári római fazekastelep Aquincumban" címen publikált. Az anyag könnyebb összevetése végett a Gázgyár területéről előkerült mécsek M, Mm és Gd jelzést viselnek, amelyek megfelelnek Kuzsinszky Bálint jelzéseinek. II A Kiscelli utca 77—79. sz. alatti fazekastelep (1. kép 1—3, 5, 6; 7. kép 1, 2; 9. kép 5) A mécseskészítő műhelyek sorát a Kiscelli utca 77—79. sz. alatt feltárt fazekasműhely nyitja meg.

1 Aquincum területén korábbra nem tehető a helyi mécseskészítés megindulása. A mécses szélesebb körű használatának elterjedése, szemben az egyéb kerámiai termékekkel, kötött a romanizáció bizonyos fokához. Az első, kisebb létszámú katonai csapatok és telepesek mécseiket magukkal hozták, és a letelepedő lakosságnak csak később vált szükségletévé, hogy az egyébként távolabbi provinciákból importált áru helyett helyi készítményekkel lássa el magát. A legio megjelenése után a számban tekintélyesen megnövekedett katonai alakulatok és canabae-lakosok igényeinek megfelelően, hamar felállíthatták az első, mécseket is készítő kemencéket.

2 Más területen is, ahol a légiók megjelennek, ott rövid időn belül a helyi kerámiagyártás is megindul.

3 A romanizált, illetőleg a romanizáció útjára tért újabb provinciák lakosságának hálás felvevő piacára volt szükség ahhoz, hogy a római ízlés szerinti kerámiakészítésnek — és így a mécseskészítésnek is — kellő talaja legyen. A nagyobb szükséglet megteremti az alapját egy-egy helyi műhely kialakulásának. A helyi készítmények gyártása az iparosok részére jövedelmezővé 167