Budapest Régiségei 19. (1959)

ANYAGKÖZLÉSEK - Szentléleky Tihamér: Aquincumi mécskészítő műhelyek 167-203

válhat, mert áruikat olcsóbban hozhatják forgalomba. A provinciákban a munkaerő sokkal olcsóbban biztosítható, és a szállítási költségek sem drágítják meg az árut.

4 Különösen vonatkozik ez a helyileg könnyebben előállítható termékekre, és ezek között elsősorban a kerámiaanyagra. Alapanyagai a legtöbb településnél a közelben fellelhetők. Aquincumban is a helyszínen találják az alap nyersanyagokat ; fát, agyagot és vizet.

5 A szakmunkások, akik a helyi mécsesipart megalapítják, a légiót kísérő iparosok. Ezeket az adottságokat használják ki a kerámiakészítők, amidőn műhelyüket a Kiscelli utca 77—79. sz. alatt feltárt területen megalapítják. A műhely az elsők között kezdhette meg a mécsesek készítését.

6 A fennmaradt anyagból kiemelkedő fontosságú a gladiátorsisak alakú negatív forma (1 kép 6 ; 7. kép 2) és a 2. sz. kerek alakú mécsesmodell (1. kép 5). A sisak alakú mécs minta mint nem helyi készítmény, Itáliában és a birodalom Ny-i provinciában már megelőzően ismert volt.

7 Jellemző, hogy ez a minta Aquincum korai mécsesgyártó műhelyéből került elő. Jelzi azt, hogy a korai mécsek az itáliai vagy Ny-i provinciákbeli mécsek másolatai voltak. Külön figyelemre méltó a sisak kiálló alsó peremének díszítése. Pannónia területéről, Brigetióból került elő a Nemzeti Múzeum 1892. 16/86. sz. gladiátorsisak alakú mécse. NERI jelzésű firmamécs alj felett emelkedik a sisakrész. Külső alakjától eltekintve sem anyagában, sem díszítésében nem mutat egyező jegyeket az aquincumi példánnyal. Viszont jelzi, hogy a hasonló típusú mécsek készítése Pannónia egyéb vidékein is elterjedt. A germániai előfordulások közül különösen két mécs mutat feltűnőbb megegyezéseket az aquincumi formával. Mainzból származik a CIL. XIII. 10.001, 113. sz. mécse. Alján C DESSI firmajelzés. A sisak peremét és fejrészét bekarcolás díszíti. Az ellenző szélesen veszi körül az átlyukasztott arcrészt. A hasonló típusú sisakok a gladiátor játékoknál voltak használatosak.

8 A mainzi mécset G. Behrens ismerteti. Megállapítja, hogy a mécs lelőhelye Mainz, és korát a traianus-hadrianusi időkben határozza meg. Általában — szemben a zártabb szemellenzőjű gladiátorsisak utánzatokkal — a nyíltabb ellenzőjú sisak alkalmazását a mécseken északi, germániai sajátosságnak tartja.

9 Kölnben került elő a Niessen-gyűjtemény 2147. sz. gladiátorsisak alakú mécse.

10 Külső alakra hasonló a most tárgyalt mainzi mécshez. A sisakot FORTIS firmajelzésű csésze felett helyezték el. A csésze Iványi Dóra XVII. típusának felel meg.

11 A nyakvédő peremen indás, szőlőleveles és szőlőfürtös díszítés fut körbe. Anyaga fényes-vörös égetett agyag. Mindhárom mécs megegyezik egymással abban, hogy bevésett pont, illetőleg vonalka díszítés borítja, amely a fémtechnikával készült és a gladiátorjátókok alkalmával viselt sisakokat is jellemzi. Hasonlóan megegyező vonás, hogy a tarajon (cristán) felfüggesztés céljait szolgáló lyuk található. A felfüggesztés céljait szolgáló lyuk ismert az itáliai, valamint a britanniai hasonló típusú mécseken.

12 Ugyancsak azonos kiképzésű a széles ellenző rész, valamint az arcrostóly nyílása is. Ezeken túlmenően a kölni darab még további megegyezéseket mutat. A sisak nyakvédő peremén ugyanaz az indás szőlőlével és fürtös motívumú díszítés található. Az aquincumi mécsesnegatív anyaga sötétvörös, igen keményre kiégetett, éles csengésű agyag. Ugyanakkor a kölni 2147. sz. példány is fényes, vörös agyagból készült.

13 Ez az anyagbeli egyezés annál feltűnőbb, mert a pannóniai mécsesek között sem a mécsminta használatának idején, sem a későbbi századokban nem található olyan színű anyag és égetési mód, mint amelyet a gladiátorsisak negatív mintájának anyaga mutat. Különleges a negatív keresztmetszetének alakja is. A minta fala — viszonyítva nagyságához — igen vékony ós alakjával követi a kiöntésre kerülő sisak alakját (7. kép 2). Mindezek a megegyezések igazolják, hogy kapcsolat kereshető az i. sz. II. század első éveiben meginduló aquincumi mécseskészítés és a germániai katonai telepek mócseskészítése között. A Kiscelli utca 77—79. sz. alatti fazekaskemencék anyagát a bélyeges téglák pontosan datálják, és azt is megmutatják, hogy a mécsek készítésének idején mely alakulatok tartózkodtak Aquincum területén.

14 Egyaránt megtalálható a fazekasműhely területén és környékén a 103 és 107 között Aquincumban tartózkodó II. adiutrix és a X. gemina légiók tóglabólyege is.

15 Mindezek alapján Nagy Lajos a fazekasműhely működésének kezdetét i. sz. 103 és 107 közé teszi. 168