Budapest Régiségei 19. (1959)
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119
a magyarok. 52 Nem érintette őket a középkorban az idegen kereskedőkre általában érvényes szabály, hogy csak vásárok idején árulhatnak kicsinyben. 53 Mindez azt mutatja, hogy a királyi udvar erősen rá volt utalva az olasz kereskedelem áruira, és ezért a hazai kereskedők kárára is támogatta őket. Az olasz kereskedelem jelentőségót igazolja az a fent idézett adat is, hogy Mátyás uralkodásának csak utolsó 15 hónapjában (1489—1490) olasz szövetekben 26 093 ft-ot hiteleznek firenzei kereskedők a királynak, nem számítva azt az ismeretlen mennyiséget, amelyet esetleg készpénzben fizetett ki, továbbá a Beatrix királynénak, Estei Hippolit érseknek és az ország többi urának eladott árukat. Az olasz kereskedők Mátyástól elnyert és fentebb ismertetett privilegizált helyzetük miatt nem olvadtak be az ország kereskedő rétegébe. Zömük Budán élt, de magát itt is büszkén csak szülővárosa polgárának nevezte, és csak ritkán tette ki a „Bude commorans", vagy „inhabitans" jelzőt. Nobilisnek, nemesnek címeztették magukat, hogy ezáltal is különbnek mutassák magukat a magyar polgároktól. így népszerűtlenekké váltak — ezért és privilégiumaik miatt a városi szegény nép felkelései alkalmával célpontul szolgáltak. így az 1496. évi budai nópmozgalom idején is megtámadták az olaszokat. 54 Az olasz—magyar kereskedelmi forgalom értékének összegszerűségét könnyen ki lehet számítani a határvámoknak, az ún. harmincadoknak a jövedelméből. Miután a harmincad értékvám jellegű volt, a vám jövedelem összegéből meg lehet állapítani a vámokon átment áruk vámértékét. A kincstár az áruk értékének huszadát ( !) szedte harmincadképpen. 55 A harmincadjövedelmekről a Jagelló-kor első és utolsó évtizedeiből vannak összehasonlító adataink. Az 1494—95. évi kincstári számadáskönyv elkészítése idején a német kereskedelmi forgalomra nézve oly jelentős pozsonyi és soproni harmincadok 5000 ft-ért voltak bérbeadva Harber Mátyás budai polgárnak. 56 Ugyanakkor a szintén budai polgár Jungker Péter 6000 ft-ért bérli a budai ós székesfehérvári harmincadokat. 57 A szlavóniai harmincadok bérletére csak néhány évvel későbbi adatunk van : 1500-ban Corvin János 5500 ft-ért veszi bérbe. 58 1523 körül viszont a buda—székesfehérvári harmincad jövedelmét 16 000, a pozsonyiét 6000, és a szlavóniaiét 4000 ft-ra becsülték. 59 E tiszta haszont képező 75°/ 0-hoz kb. 25%-otkell számítanunk kezelési költség stb. címén, hogy a nyers vámjövedelmet megkaphassuk, 60 és ezt az így nyert összeget kell hússzal megszoroznunk, hogy a vámokon áthaladt áruk vámértékét megállapíthassuk. Ezek szerint a Nyugat felé irányuló magyar áruforgalom a Jagelló-korban így alakult : A HARMINCADHIVATALOKON ÁTHALADT ÁRUK VÁMÉRTÉKE ÉT Buda—Székesfehérvár Szlavónia Pozsony—Sopron összesen 1494/5 160 000 146 666 133 334 440 000 1523 426 666 Ugyanez %-ban 106 666 160 000 693 332 1494/5 36,4 33,3 30,3 100,00 1523 61,5 15,4 23,1 100,00 A pozsony—soproni harmincadon a német, míg a Szlavóniáin főképp az olasz áru haladt át. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a központi harmincadokon is vámoltak el nyilván olasz vagy Olaszországba irányuló árut, akkor egészen világos, hogy a Nyugatra irányuló magyar külkereskedelemben a Jagelló-korban legalább 1/3-ot tett ki az olasz áruforgalom! Nem véletlen azonban, hogy a Jagelló-kor végére erősen esett a szlavóniai áruforgalom aránya. A sűrűsödő török támadások egyre kockázatosabbá tették Olaszország ós Magyarország kereskedelmi összeköttetéseit. Egy évtized múlva szinte teljesen meg is szűnt itt a forgalom. 61 Hozzá kell még tennünk, hogy mennyiségben az olasz áruforgalom kisebb volt a németnél, mert áruik általában értékesebbek voltak, úgyhogy kisebb mennyiség nagyobb értéket képviselt. A budai harmincad túlsúlyának okairól később szólunk. 102
