Budapest Régiségei 19. (1959)

TANULMÁNYOK - Kubinyi András: Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 99-119

2. NÉMET, LENGYEL ÉS HAZAI KERESKEDŐK BUDÁN Míg a Budán élő olasz kereskedők nem törekedtek a budai polgárjog elérésére, a német" vagy lengyelországi eredetű kereskedőknél épp ellenkező a helyzet. Alig találunk oly Budán élő német kereskedőt, aki ne lett volna a város polgára. Pedig a német kereskedelem is érdeklődött a magyar piac iránt. Közismert, hogy a legnagyobb német cég, a Fugger, a magyar réz exportjára a Thurzókkal alakított társaságon kívül is tartott fenn faktorátust az ország fővárosában.

62 Rajtuk kívül is számos nagyobb és kisebb német cég folytatott kereskedelmet Magyarországgal.

63 A Fugger és talán még egy-két nagy cég ügynökein kívül mindegyik cég képviselője felveszi egy magyar város, rendesen Buda polgárjogát. Az olasz kereskedők kivételével ugyanis

64 az idegen üzletemberek működése elé számos akadály gördült. Ezeken azonban könnyen lehetett segíteni azáltal, hogy magyar kereskedőkkel társultak, akik így mintegy a külföldiek bizományosaivá váltak.

65 Igaz, ez hamar fel is tűnt, és ezért a törvények tiltják a külföldi kereskedőkkel való társulásokat. (A társult kereskedők ugyanis monopolhelyzethez juthatnak többi társukkal szemben.)

66 E rendeletek azonban nálunk sem hoztak eredményt. Az idegen cégek legegyszerűbb módja a magyar piac megszerzésére az volt, hogy a család egyik tagja ide költözik, itt polgárjogot szerez, és átveszi cége képviseletét. Erre legjobb példa a Haller-család. A nürnbergi patrícius Haller-családból Vilmos már 1480-ban Mátyás szolgálatában áll, míg testvére, Ruprecht 1483-ban már budai polgár, és ezentúl a város életében jelentős szerepet játszik,

67 de nürnbergi polgárjogát sem adja fel.

68 Testvére, Wolfgang és annak leszármazottjai Nürnbergben maradnak, és igen komoly szerepet játszanak Németország kereskedelmében.

69 A Ruprecht-ágon kívül a Haller-család több más tagja is kereskedik Magyarországon.

70 A nürnbergi Haller-cég áruit valószínűleg ezek a hazánkban élő és itt meghonosult családtagok bocsátották áruba. Más cégeknél hasonló a helyzet. A Mair-család egyik tagja Budán élt és forgatta a család tőkéjót. Amikor 1508-ban meghalt, özvegye 1008 ft-tal maradt adós a nürnbergi sógornak.

71 Valószínűleg hasonló módon került Magyarországra a regensburgi eredetű Pemflinger-család is.

72 A XV. század közepén már Bécsben találkozunk velük, ahol Kristóf 1461-ben már polgár,

73 később városbíró lett, míg unokatestvére, János 1477-ben szerepel először Budán. Nagylucsei kincstartó idejében annak szolgálatában állva kincstári megbízásokat vállal; több ízben viseli a budai városbírói tisztet is.

74 A magyarországi kereskedelemben érdekelt németországi családok között nem mindig lehetett találni olyan családtagot, aki hajlandó volt Magyarországra költözni és itt meghonosodni. Ilyenkor gyakran faktort küldtek Budára, aki itt rendesen elnyerte a városi polgárjogot. Amikor a nürnbergi Hans Meistaler Paul Mulnert küldi Budára, azt itt Erhard Mulner budai polgár mint rokont fogadja magához,

75 és így lehetőséget nyújt neki a kereskedésre. A faktorküldésnél gyakoribb az, amidőn áruhitelt nyújtanak magyar kollégáiknak.

76 Ezáltal is befolyás nyílt nekik a magyar piacra. E korszakban is Nürnberg a főszereplő a magyar piacon.

77 A nürnbergiek zömében textiliákat hoznak be, és szarvasmarhát visznek ki.

78 Nürnbergen kívül Boroszló szerepe is jelentős volt. Innen jött be a sziléziai posztó.

79 Bécs jelentősége ilyen szempontból ekkor már a múlté. A XVI. század elején az idegen kereskedők engedélyt kaptak a császártól, hogy akadálytalanul kereskedhetnek Bécsben. Ez végét jelentette a bécsiek közvetítő szerepének.

80 Nagy szerepet játszanak még a krakkóiak. Közöttük különösen Maidéi Mihály emelhető ki. Ez a krakkói polgár a valószínűleg szintén lengyel eredetű Polyák Pál budai polgárral közösen 1513-ban hitelben szállít árut a királyi kincstár számára.

81 Ezen kívül is 1508—1520-ig szinte évről évre kap utalványt Bártfa és Eperjes városok adójára az udvarnak szállított áruk és kölcsönök fejében.

82 Krakkóiak tartották áruhiteleikkel a kassai kereskedelmet is kézben.

83 Maidéi vagy a boroszlóiak azonban nem költöznek Budára. Ezek szerint a budai kereskedőket az idegen kereskedelmi tőke legalábbis bizonyos mértékben függésben tartotta. Ezenkívül azonban egy nem kereskedelmi eredetű tőke behatolásával is kell számolnunk a budai kereskedelemben. A feudális uraknak, az egyházi ós világi nagybirtokosoknak kezén elég jelentős pénztőke halmozódott fel.

84 Nem szabad azonban eltúloznunk ennek 103