Budapest Régiségei 18. (1958)
ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486
HÁZIMACSKA — FELIS DOMESTICA BRISS A budai vár anyagában már a XIII. századi rétegekben megtalálhatók a házimacska csontmaradványai s számuk a későbbi rétegekben (az ebekéivel együtt) csak szaporodik. A vad- és házimacska — amelyet a paleontológusok két különböző fajnak tartanak — egy és ugyanazon faj, mindazonáltal vannak köztük osteológiai különbségek. 64 A házimacska első domesztikációja minden valószínűség szerint Egyiptomban történt, ahol már a régi birodalomban is előfordul, 65 de gyakorivá csak a középső, illetve az új birodalomban válik. 66 Innen terjed át valószínűleg Itálián keresztül Európába is. Az ide bekerült házimacskák hatására — de esetleg szórványosan és időlegesen anélkül is, mivel igen sok szerző, így legújabban Zeuner szerint is a kedvenc állatok különösebb gazdasági haszon nélküli tartása az egyik legfontosabb alapja a domesztikációnak 67 — az itteni vadmacskából is történt domesztikáció, bár eléggé későn, ugyanis Kraemer szerint a házimacska az Alpoktól északra először a római korban jelent meg. 68 Nobis a császár- és koraközépkori Toftingban szintén megtalálta. 69 Reich Wollin legalsó rétegéből szintén kimutatta. 70 Érdekes, hogy ezzel szemben Herre a középkori hamburgi anyagban egyetlen házimacska-maradványt sem talált. 71 Lengyelországban a házimacska a IX. században jelenik meg. 72 Legkorábbi magyarországi előfordulásáról még nincsenek pontos adataink, mindenesetre az Árpád-kori Zalaváron előfordul. 73 A budai vár középkori macskái eléggé kistermetű, primitív fajtába tartozó állatok. Köztük fajtakülönbségeket vagy a középkor folyamán létrejött változásokat kimutatni nem tudunk. HÁZILŰD — ANSER DOMESTICUS L. A tyúk után a lúd a leggyakoribb házimadár a lelőhely anyagában. Gyakoriságban messze megelőzi a kacsát. A házilúd vad őse a szürke lúd (Anser anser L.) Észak- és Közép-Európában és Északnyugat-Ázsiában a 45. szélességi fokig mindenütt előfordul, domesztikációja tehát e területen következhetett be. Legkorábbi ábrázolásait a Lausitzi és Urnenfelder-kultúrából ismerjük. 74 Valószínűnek tarthatjuk, hogy első domesztikációja Dél-Európában következhetett be, mivel pl. a germán telepeken a lúdcsontok csak a császárkortól gyakoribbak. 75 Amschler ausztriai avar sírokból írta le csontjait. 76 Hazánkból legkorábban a tác-fövenypusztai római villából ismeretes lúdmaradvány (egyetlen végtagcsont), de nem dönthető el róla, hogy vajon házi-vagy vadlúdbóí származik-e. 77 HÁZIKACSA — ANAS DOMESTICA L. A budai vár középkori rétegeiből előkerült kacsamaradványok a mai parlagi kacsáinkkal nagyjából megegyező testnagyságú állatokból valók. Sajnos a házi- és vadmadarak csontjainak elhatárolásáról igen keveset tudunk, az a tény azonban, hogy az itt talált kacsák hátsó végtagcsontjai nagyobbak a vadkacsákéinál, domesztikált állatokra vall. 78 PÁVA — PAVO CRISTATUS L. A pávát egy furcula képviseli (6. kép), amelynek alapján jól meghatározható. Lelőhelye : Gyilokjáró, 30. sz. g./3,60 m ÍR. Kora : XVI—XVII. század). A páva Elő-Indiából származik s Közép-Európába Görögországon és Itálián át jutott be. 79 Svájcba és a Rajna vidékre a rómaiak vitték. 80 Hazánkba Hankó szerint csak későn került, a XV. században, Németország felől. 81 Mindenesetre hamar elterjedt, mivel Mátyás udvarában már igen gyakori étel volt a hizlalt és töltött páva. 82 466
