Budapest Régiségei 18. (1958)

ANYAGKÖZLÉSEK - Bökönyi Sándor: A budai Várpalota ásatásának állatcsontanyaga, XIII-XVII. század 455-486

századig a szarvasmarha és a sertés számaránya erősen csökken, ezzel szemben a juh és kecske (főleg a juh) számaránya nő, s a házimadarak számaránya pedig a XIII. századihoz képest a XIV. században ugrásszerűen emelkedik s továbbra is magas szinten marad. Ugyancsak erősen nő a táplálékul nem használt két háziállat (az eb és a macska) arányszáma (a kedvtelésből való állat2. kép. NUCsK 3R. 990 -365/2,70 m. XIV -XVI. század tartás növekedése), valamint a vadászott állatok, halak és importált állatok (osztriga) arányszáma is. A legutóbbinak okát nyilván az udvarnak egyre erősödő itáliai kapcsolataiban, illetve később, a török uralom alatti déli hatásokban kell keresnünk. A házimadarak fentebb említett erős előtérbenyomulása — úgylátszik — a XVIII—XX. században még fokozódik, ami valószínűleg a gazdálkodásnak egyre belterjesebbé válásával függ össze.

5 Külföldi középkori lelőhelyek közül Wollinéval tudjuk a budai vár anyagát e szempontból összehasonlítani. Itt a középkor folyamán szintén csökken a szarvasmarha s emelkedik a juh és kecske számaránya, de szintén emelkedik a sertésé is.

6 3. kép. TK ÖR, 476-887/3,7—4 m. XIV. század • 457