Budapest Régiségei 18. (1958)
ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei : 2. közlemény 449-453
Budára kerülésének magyarázatára csupán egyetlen elképzelést lehet felvetni.Talán valamelyik török katona révén került ide, aki a Krímben vagy más területen küzdött oroszok ellen és ez alkalommal juthatott ilyen jelzett jefimokhoz, amelyet azután magával hozott Magyarországra. Miután ezek az ellenjegyes tallérok csak belföldön forogtak, hiszen éppen ez volt az ellenjeggyel ellátás célja és értelme, kereskedelmi úton nem juthattak hozzánk. Tehát csak a feltételezett módon képzelhetjük el, hogy a várbeli éremlelet anyagába került. A lelet további tartalmában két velencei dukát, majd francia douzièmek, továbbá nagyszámú ragusai grossetto és végül néhány török pénz található. A velencei dukát világpénz volt és nemzetközi hírneve következtében egész Európa és a Levante pénzforgalmában szerepet játszott. Elvileg tehát bármelyik úton ide kerülhetett. A francia douzième (népszerű néven luigino) az écu (a tallér francia neve) 1 / 12 része volt. Eredetileg francia királyi veretű pénz, de ennek mintájára kibocsátottak más pénzverető hatóságok is (különösen Dombes) hasonló véreteket, és ezenkívül több kisebb olasz pénzverdéből kerültek ki ezek mintájára készült utánveretek. E luiginók igen népszerű pénzek voltak a levantei kereskedelemben, ahol törökül timmin néven voltak ismeretesek. Nyilvánvaló, hogy a levantei pénzforgalomból kerültek Budára a törökök közvetítésével. Hasonló módon juthatott ide a nagyszámú ragusai grossetto is. A XVII. századi ragusai grossettóknak hasonlóképpen feltűnő nagy számával lehet találkozni a várásatások folyamán előkerült szórvány leletanyagban is, és nyilvánvaló, hogy a török kereskedők balkáni vagy levantei kapcsolatai folytán áramolhatott ez a pénzfaj Budára. Ezekután valószínű, hogy az említett két velencei dukát is inkább a Levanteről és nem Nyugat felől származott Budára. Eeltűnő szerénynek mondható a leletben előfordult török pénzek száma, noha a lelet anyagának összegyűlése a hódoltsági időből származik. Összesen 2 arany és 15 ezüst török pénz szerepel a leletben. E csekély szám mutatja — amit korábbi budavári szórványleletek is tanúsítanak —, hogy Budán a hódoltság idején is elsősorban a magyar és osztrák pénzek, majd német birodalmi veretek forogtak, a többi előforduló pónzfaj csak kisebb részét teszi ki mindig a leletanyagnak, tehát nyilván a pénzforgalomnak is. . A lelet összetétele mindenesetre jellemző módon szemlélteti a török uralom alatti budai vár pénzforgalmának és ebből következtethetőleg kereskedelmi életének kettősségét. Egyfelől túlnyomó benne a magyar, osztrák, német és lengyel pénzek száma, ami egyezik a török uralomtól mentes magyar területek egykorú leletanyagának összetételével és egyben a Nyugat felől beáramlott pénzfajokat szemlélteti, másfelől helyet foglal benne a velencei, ragusai és francia veretek szerényebb sorozata mint a levantei pénzforgalom budai lecsapódása. Lényegileg ez utóbbi csoporthoz csatlakozik a török pénzek sorozata, valamint az orosz ellenjegyes szász tallér is. Ez utóbbiak természetesen nem a levantei pénzforgalom emlékei ugyan, de jelenlétük éppúgy a török fennhatóságot érzékelteti, mint a Levanteről idekerült pénzfajok. A török kereskedelem révén forgalmuk amúgy is összefonódik a Levanten divatban volt pénzek áramlásával, és a két csoport élesen nem választható el egymástól. Önkéntelenül is felvetődik ezekután a kérdés, hogy milyen eredetű lehet ez az éremlelet ? Minden bizonyíték hiányában erre a kérdésre csak feltevéssel lehet válaszolni. Tekintetbe véve a lelet vázolt színes összetételét, ami arra vall, hogy a lelet egyrészt felöleli a hódolt és nem hódolt területeken forgó legváltozatosabb származású pénzeket, másrészt pedig vegyesen minden forgó pénzfajt (dukát és tallérszerű értékpénzek, valamint vegyes apró váltópénzek), nem lehet másra gondolni, mint valamelyik egykori budai kereskedő elrejtett vagyonára. Pénzzel foglalkozó üzérkedő embernél képzelhető el elsősorban a forgalomban levő különböző pénzfajok ilyen tarka vegyülete és összegyűlése. Ha ez a feltevés helyesnek bizonyulna, leletünk még fokozottabb mértékben nlutatná és igazolná a XVII. századi török uralom alatti budai vár kereskedelmi életének kettős irányát, legalábbis a pénzforgalom kétségtelen tanúsága alapján. Miután azonban a lelet nem lakott területen, hanem a palota keleti védőudvarában került elő, lehetséges, hogy mégis inkább valamelyik harcoló katona által összeharácsolt és hirtelen elrejtett kincsről van szó. 452
