Budapest Régiségei 18. (1958)
ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei : 2. közlemény 449-453
német, lengyel, francia, olasz, dalmát és török véreteket, pénzfajok szerint nézve pedig még szélesebb a skála : kettős dukát, dukát, tallér, 2 / 3 , 1 / 3 , 1 / 6 tallér, ort, 12, 6 mariengroschen, 15, 6, 3 krajcár, grosso, grossetto, hatos garas, 1 / 12 ® cu ® s dénár. Vázlatos áttekintést nyerve a lelet összetételéről, megkíséreljük kiértékelni az anyagot, rámutatva a benne esetleg előforduló érdekesebb darabokra, ismertetve a pénztörténeti jelentőségű sorozatokat, végül kiemelve a lelet jelentőségét Buda története szempontjából. A magyar sorozat két részből áll. Egyrészt dénárok I. Mátyás— I. Lipót korából, majd I. Lipót krajcár értékű (15, 6, 3 kr) pénzei, amelyekhez szorosan kapcsolódnak az osztrák tartományok és Sziléziai hasonló pénzláb szerint készült rokonveretei. E krajcár értékű pénzeket a török háborúk miatt pénzszűkében levő császár óriási tömegben verette 1659 óta a pénzverdéiben, a birodalmi pénzlábnál 20%-kal gyengébb finomságban. Mind ezek a pénzek, mind pedig a XVI—XVII. századi magyar dénárok állandó kísérői az egykorú éremleleteknek. Miután a magyar dénárok 1468 óta azonos (madonnas) éremképpel kerültek kiverésre, gyakran előforduló jelenség, hogy még a XVII. századi leletek dénár sorozataiban is akadnak XV. századi madonnas dénárok. így a jelen sorozatban is előfordul II. Ulászlónak egyik madonnas dénárja, de az már különös meglepetésnek számít, hogy ugyanitt találkozunk I. Mátyás CNH II. 227. sz. denárával is. Ez Mátyásnak a madonnas dénárok veretése előtti időben készült ún. címeres dénárjai közül való. Amellett Mátyás legsilányabb inflációs vereté 1465-ből, tehát mindenképpen érthetetlen az előfordulása a sokkal jobb pénzláb alapján vert madonnas dénárok között. Miután típusegyezés következtében történt forgalmáról — mint az Ulászló-denár esetében. — nem lehet szó, tehát csupán véletlennek lehet tulajdonítani az itteni szereplését. A lengyel veretek (danzigi ort és litván hatos garas) száma elég szerény az egykorú leletek hasonló természetű nagyszámú sorozataihoz viszonyítva, de mindenkori velejárói a XVI—XVII. századi éremleleteknek. Számuk inkább a hódoltsági területeken kívül előkerült leletekben nagyobb, nyilván silányságuk miatt nem voltak népszerűek a hódoltsági területen. Nagyobb csoportot jelentenek leletanyagunkban a német birodalom területén működő különböző pénz verető hatóságok veretei. Ezek a pénzek két úton kerülhettek a magyarországi leletekbe. Egyrészt a külfölddel folytatott gabona- és állatkereskedelem eredményeként, másrészt pedig a török ellen küzdő német zsoldos csapatok révén. A hasonló természetű anyag az egykorú éremleleteknek mindig jelentős része. E német veretek főként 2 / 3 , Y 8 és 1 / 6 tallérok, továbbá néhány tizenkettes és hatos mariengroschen. Ezenkívül két dukátveret egészíti ki a sorozatot. E rész-tallérok az 1667-i zinnai pénzláb alapján vert pénzek (a 2 / 3 tallér a zinnai számítási tallér kétharmad része volt), és a 1 / 3 tallér neve halbgulden, az l/ 9 tallér neve pedig viertelgulden volt. A német birodalom legnagyobb részén ezek lettek a forgalmi pénzek, s azt lehet mondani, hogy a német pénzverési egység első megnyilvánulásának tekinthetők. A német pénzek sorában csupán egyetlen tallér fordul elő, a szász Albertini-főágból származó Johann Georg tallérja 1620-ból, de az is idegen — orosz ellenjeggyel. Egyébként ez a példány a lelet legérdekesebb darabja. Az ellenjegy értelmét az egykorú orosz pénzügyi viszonyok magyarázzák A XVII. században ugyanis igen nagyszámú idegen, főként német tallér forgott Oroszország területén (belföldi veretű tallérszerű pénz akkor még nem volt). A század második felében, minthogy a kormány a saját pénzveréshez az ezüstanyagot ezekből az idegen tallérokból akarta nyerni, továbbá mert a külföldi fizetéseket is ezekben kellett teljesíteni, e tallérokkal (orosz néven jefimok) való kereskedés állami monopóliummá lett és forgalmuk az ország területén tiltva volt. Előbb 1653-54-ben átveretéssel, majd 1655-ben ellenjegy beütésével két ízben is történt kísérlet arra, hogy ezek az idegen tallérok orosz forgalmi pénzekké váljanak. A felülbélyegzett (átvert) tallérok neve lett „rubeljefimok" és a bélyeg koronás lovaskép az előlapon, kétfejű sas kartusban cirill betűs évszámmal, valamint rubel felirattal a hátlapon. A reform azonban nem vált be és a rubeljefim okokat bevonták. Ellen jegyül a rendes kopek bélyegét használták fel, alatta tégla alakú keretben 1655-ös évszámmal. Ezek neve „jelzett jefimok" lett, és ezekből az ellenjegyes idegen tallérokból viszonylag elég sok fennmaradt. Még magyar tallérok is maradtak fenn ilyen ellenjeggyel. Ez utóbbi ellenjegyes tallérok kategóriájába tartozik leletünk darabja is. Tudomásunk szerint ez az első orosz ellen jegyes nyugati tallér, amely magyarországi éremleletből valaha is előkerült. 29* 451
