Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

helyiség esett, s mindegyiknek volt pincéje.

77 A XIV. század végétől az országnagyok egy része igyekezett a budai belvárosban, a királyi vár közelében házat szerezni magának, kétségtelenül ezek voltak a városban a legnagyobb épületek ez idő tájt. Az esztergomi érsek háza 1435-ben 500 aranyforintot ért, Kont Miklós nádor palotája 1200, Kanizsay Jánosé 1400 aranyforint volt a XIV. század végén. A budai belváros két leghatalmasabb épülete — aránytalanul nagyobbak az országnagyok palotáinál is — a királyi pénzverőház (1403-ban 8000 aranyforint) és a Garaiak palotája. Ez utóbbit, amely „Szerecsennagyháza" (Serechen Noghaza) néven volt ismert korábbi tulajdonosáról, Buda talán leggazdagabb emberéről, Szerecsen János pécsi és szerémi kamaraispán, harmincadbérlőről, 1403-ban vásárolta meg Garai Miklós és testvére, János temesi ispán óriási összegért, 10 000 aranyforintért. Egész épülettömb volt, egyik kapuja az Olaszok utcájára, a másik a Mindszentek utcára nézett, volt benne összesen 4 nagy díszterem vagy ebédlőterem, 5 „ágyasház" kandallóval, még 2 nagy szoba, 3 kisebb szoba, 8 kisebb-nagyobb kamra, 5 boltozott helyiség, 1 nagy konyha víztárolóval, valamint egy kápolna, tehát mintegy 28 helyiség, továbbá mindkét front alatt pince, egy kocsiszín és egy lóistálló.

78 E vázlatosan ismertetett adatok is érzékeltetnek bizonyos arányokat, ha a pozsonyi várépítkezósnél egyetlen nyári építési szakaszban elköltött összeghez hasonlítjuk — s ugyanakkor tudjuk, hogy egy nagyobb városi ház felépítése is jónéhány évet vett igénybe, nem beszélve az olyan palotákról, mint a Garaiéké, — de még tanulságosabb lesz, ha egy városi polgárház konkrét építési folyamatával hasonlítjuk össze a pozsonyi építkezést. Sopronban fennmaradt egy házépítési költségjegyzék töredéke — kicsinyben ugyanaz, mint a pozsonyi számadás —, amely egy építkezés 1520. március 29-től július 25-ig, tehát mintegy négy hónapra terjedő szakaszának kiadásait tartalmazza.

79 Az építkezés arányait a következő adatok illusztrálják : a fenti időszakban vásároltak, ill. felhasználtak összesen 2 szekér követ, 10 000 téglát, 36 szekérnyi épületfát, gerendát, deszkát, 300 „nagy szög"-et (ácsszög), 34 szekérnyi homokot és vizet, s több fuvar meszet. Április—júniusban csak 1 kőtörő, 2 ács, legényeivel s bizonytalan számú napszámos és fuvaros dolgozott, júliusban három héten át 3 —- 6 kőműves, 1 ács, néhány napszámos és fuvaros — amikor megszakad a jegyzék. Nyilvánvaló, hogy egy házépítésen nem működik olyan meghatározott, szilárd formák közt kiépített munkaszervezet, mint a nagy építkezéseknél ; a kőműves- vagy ácsmester néha hetekre eltűnik, aztán újra megjelenik, egyszer több, máskor kevesebb legényét alkalmazza, ahogy a munka menete diktálja, közben más építkezéseken is dolgozik stb. A négy hónap alatt az építési anyagokra és munkabérekre kifizetett összeg 38 font, 6 schilling és 15 dénár volt. Minthogy 1520-ban 300 bécsi dénárt számítottak egy aranyforintba (ain vngrisch fi. in gold per X sol. . .

80

), az összeg megfelel 31 aranyforint és 15 dénárnak. Ha a nyári építési idényt végigdolgozták hasonló arányok közt (tehát október 16-ig), az összeg kb. 54 aranyforintra egészíthető ki. Ez áll szemben tehát a pozsonyi várépítés kiadásaival. Ahhoz, hogy valami fogalmat alkossunk arról, mekkora ház lehetett az, amelynek építési költségeit ismerjük, megkísérelhetünk egy — szükségképpen bizonytalan — számítást. Hogy e korszakban hány évre becsülték egy polgárház felépítését, támpontul szolgál a Mátyás korából fennmaradt formulagyűjtemény egyik darabja. Eszerint ha valaki pusztán maradt házat tesz lakhatóvá, három évi, ha pedig újat épít, „régi szokás szerint" hét évi adómentességet nyer.

81 Ha tehát feltesszük, hogy a szóban forgó soproni ház is hét év alatt épült fel, s a téli költségek a nyáriaknak felét tették ki, a ház felépítésének összes költsége 500 aranyforinton felül volt, tehát így kell viszonyítani a fentebb ismertetett házárakhoz. Ennek a több ismeretlen tényezővel végzett számításnak persze pusztán az az értelme, hogy érzékeltesse : nem valami kisebb házacska építéséről van szó, hanem gazdagabb polgárnak az átlagosnál nagyobb méretű építkezéséről, amit — a felsorolt építési anyagok mennyiségén túl — az is bizonyít, hogy egyáltalán költségjegyzéket készítettek. Hogy azonban az összegszerűség is nagy vonalakban helytálló lehet, alátámasztja az, hogy Prágában három ismert házépítés Összes költsége a XIV. században 45, 91, 120 Schock volt, ami megfelel kb. 180, 364, 480 magyar aranyforintnak.

82 Minthogy az építkezési költségek a leghűbb kifejezői egy vagy más építkezés arányainak, a soproni házépítés és a pozsonyi várépítkezés egymáshoz mérhető költségei lényegében megadják a céhes építőipar és egy monumentális építkezés műhelyének egymáshoz való arányát, 332