Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

A pozsonyi várépítkezés mintegy kilencvenezer volt nagyobb arányú, mint a szóban forgó nagy soproni polgárház építkezése. A gazdag városi patríciátus építkezéseinél természetesen jelentősebbek voltak a városi középítkezések, amelyek közt a szinte állandó jellegű erődítési munkálatokon túl a tanácsházak és templomok építése magaslott ki. E munkák már a céheknél nagyobb munkaszervezetet, szélesebb alapokon nyugvó építőműhelyeket foglalkoztattak. Részleteiben ismeretesek az eperjesi Szent Miklós-templom újjáépítésének munkálatai az 1502. évtől kezdve. A templomépítés számadásai — mint elöljáróban említettük — mindeddig az egyetlen ismert forráscsoportot alkották, amelynek alapján egy nagyobb építkezés hosszabb időszakát, s egy építési szervezet folyamatos működését rekonstruálni lehetett. Éppen ezért indokolt, hogy — legalább egészen futólag — összemérjük a pozsonyi építkezéssel. — A régi, részben fából épült templom bizonyos részeinek lebontását és újjáépítését 1501-ben határozta el az eperjesi városi tanács, s a következő év januárjában szerződést is kötött Brengyszeyn János kőfaragómesterrel és András áccsal, amely szerint azok tartoznak felépíteni a templomot bolthajtásokkal, toronnyal és egyéb részekkel együtt 500 forint fizetésért. 1502 márciusában meg is indultak a munkálatok (ettől fogva 1503 végéig ismerjük a városi jegyző által vezetett építési számadásokat, a következő néhány évből pedig a városi számadások megfelelő kivonatait), s az első másfél év alatt lebontották a régi templom elavult részeit, megkezdték az oszlopokat, valamint a bolthajtások bordaköveit kifaragni, s megkezdték az új falak felhúzását. A munka 1515-ig tartott, megszakítás nélkül. Az építést irányító kőfaragómesteren kívül dolgozott rendszerint 2—3 kőfaragómester néhány legénnyel, néhány ácsmester (hármat ismerünk névszerint) segédeivel, 2—3 kőtörő, 1 kőművesmester, 1 kovácsmester bizonytalan számú legénnyel, valamint fuvarosok és napszámosok. Az egyes munkaágakra „administrator"-ok ügyeltek fel. A műhely létszáma — ha 2—3 legényt számítunk a mesterekre — 30 fő körül mozgott. 1502 tavaszától 1503 végéig, csaknem két év alatt 579 forint volt az összes építési költség (ennek kb. 26%-a esik építőanyagok, kő, fa, mész stb. vásárlására, a többi munkabérekre). A következő években általában kisebb évi végösszegek szerepelnek, 1502—1505 viszonylatában egy évre átlag 210 forint esik, a továbbiakban inkább 100, mint 200 forinthoz áll közel a templomépítésre évente fordított összeg. Mindez pedig azt jelenti, hogy a felvidéki városok egyik legjelentékenyebb, legszebb temploma építkezésének méretei legalább húsz-harmincszor voltak kisebbek, mint a pozsonyi várépítkezésé. A továbbiakban a korábban feltett kérdés másik felére kell választ adni : hogyan aránylik a pozsonyi várépítkezés méreteiben az Európában ez idő tájt lezajlott, kiemelkedő nagy építkezésekhez, a pozsonyi építőműhely azok építőszervezetéhez ? Összehasonlításul kínálkozik a korszak két, Közép—Kelet-Európában legnagyobbak közé tartozó dómépítkezése, a bécsi Szent István-székesegyház és a prágai Szent Vid-templom építésén működő építőpáholy. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy mindkét építőpáholy belső szervezete a legnagyobb mértékben megegyezik a pozsonyi királyi építőműhelyével. Mindhárom munkaszervezetben azonos szerepet tölt be s felépítésében is lényegében azonos az adminisztratív-gazdasági vezetést kézben tartó „Bauamt", a különbség mindössze az, hogy az elsőnél városi, a másodiknál egyházi, a harmadiknál királyi főhatósággal találkozunk. A technikai vezetés mindhárom esetben egyetlen építőmesterre hárult, aki Prágában az ismert 1372 és 1378 közti időszakban Peter Parler, Bécsben a XV. század első évtizedeiben az egymást követő Ulrich Helbling, Vencel mester és Peter, majd Hanns von Prachatitz. Az építési szakmunka lényegében azonos helyet elfoglaló munkaágakra, kőfaragó-, ács-, kőtörőmesterekre és legényekre, valamint kovácsokra és egyéb kisegítő iparosokra (kádár, kötélgyártó, néha asztalos, üveges vagy festő, lakatos) hárult, akikre egy-két pallér ügyelt fel ; végül fuvarosokkal és napszámosokkal egészült ki a munkaszervezet. A bécsi dómépítés számadásai 1404 és 1430 közt 12 évről ismeretesek. Ezt megelőzően is évtizedek óta folyt már a munka. Ebendorffer Tamás jegyezte fel, hogy valamikor az 1410-es években közölte vele a dómépítés akkori „templommestere", Hanns Kaufmann, hogy az építkezés addig az időpontig (nyilván a „Kirchenmeisteramt" fennállása, tehát a XIV. század közepe óta) összesen 44 000 magyar aranyforintnyi összegbe került.

83 Az alábbiakban az építkezés 1429. évi számadásának adatait vetjük össze a pozsonyiakkal. Ez év kiválasztása indokoltnak látszik 333