Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

Á pozsonyi építőszervezet mellett is, az általános európai gyakorlatnak megfelelően, működött „építési hivatal". Minthogy királyi építkezés volt, legfőbb vezetője is magas állású ember, maga Rozgonyi György, a pozsonyi főispán. Fentebb már láttuk, hogy kifejezetten Rozgonyi Istvánt és Györgyöt nevezte ki a király 1427-ben az építkezések vezetőivé. 1430—31 folyamán általában valamelyik Rozgonyi vette fel a Pozsony város által fizetett összegeket a vár építésére, s adott róla nyugtát. A formula ezekben az esetekben : „pro directione laborum . . . Posoniensium".

49 Ugyanez a helyzet a cseh királyi építkezéseknél is. 1382-ben IV. Vencel király pl. Georg von Rostok pürglitzi várgrófot nevezte ki a boroszlói királyi vár építésének igazgatójává, s megparancsolta a városnak, hogy mindenben rendelje alá magát neki. Magas állású emberről van szó, aki egyben királyi alkamarás. Csehországban a várgrófok általában ilyen, legfőbb adminisztratív-gazdasági irányító és ellenőrző szerepet vittek a királyi építkezéseknél.

50 A legfőbb „directio" feladatkörére és funkciójára világos fényt vet egy 1430. augusztus 8-i királyi oklevél. Eszerint Zsigmond király számadást tett Rozgonyi István és György főispánokkal, s mivel az elszámolás során kiderült, hogy a király által ,,a pozsonyi munkálatokra és egyéb, az ő szorgalmazásuk és igazgatásuk alá rendelt királyi ügyekre" (ad labores nostros Posonienses et ad alia facta nostra, solUcitationi et directioni ipsorum commissa) már korábban kiutalt összegeken felül Rozgonyiék még 7403 aranyforintot költöttek — saját pénzükből — az építkezésekre, a király az összeg fejében elzálogosítja nekik a Pozsony megyei Sempte várát tartozékaival, 12 faluval együtt.

51 Tehát a Rozgonyiak irányították a munkát, vették fel a királytól az építkezés fedezetéül szolgáló összegeket, a bevételekről és a kiadásokról elszámoltak (ratiocinationis calculatio . . .), s szükség esetén még kölcsönt is nyújtottak. A konkrét adminisztratív teendőket a munkák fő ,,director"-a mellett a „munkák szorgalmazója" (sóllicitator laborum) végezte, aki 1434 és 1437 közt Berényi Kakas János volt. Szintén magas állású ember, évi fizetése (150 aranyforint) lényegesen meghaladja az építőmeste/ rét is. Nemes ember, neve mellett a „magister" megjelölés nem mesterséget, hanem nyilván ^ egyetemi végzettséget jelent ; testvére, István, pozsonyi kanonok, akivel pl. Győr megyében volt közös birtoka.

52 Feladata volt a munkások felfogadása — ahogy pl. 1431-ben az előző „sóllicitator", Reichardus toborozta és hozta magával Pozsonyba az építkezésekhez a kőfaragókat, ácsokat és egyéb mesterembereket

53 —, valamint nyilván az anyagok beszerzésének megszervezése, a munka menetének állandó ellenőrzése és szorgalmazása (amit a címe is értelemszerűen mutat) s a számadások felülvizsgálása. A király elképzeléseit képviselte az építkezés jellegére vonatkozóan. Az ehhez hasonló kétszemélyű felső adminisztratív vezetés máshol is előfordul, pl. Prágában egy ideig két „director"-a volt az építkezéseknek. Az építőműhely jegyzője Rozgonyi György írnoka, János vagy András litteratus volt, az ő kezeírása az építési számadás. Szintén magyar ember, amit nevén kívül a számadás latin nyelve is bizonyít (csak a legszükségesebb építési szakkifejezéseket írja németül, azokat is erősen eltorzítva vagy latinosítva), abban a Pozsonyban, ahol az írásbeliség, s különösen a számvitel nyelve ekkor már régen német. Az építkezés adminisztratív irányítása tehát magyarok kezében volt, szemben a technikaival, ahol idegenek, főleg németek voltak többségben a jelek szerint. A jegyző mellett még további két hivatalnokot említ a szöveg, egy „dicator^-t és egy alacsonyabb beosztású „sóllicitator"-t. Mindhármuk fizetése, személyenként fél bécsi font dénár, azonos nívón áll a legényekével. Az utóbbi kettő pontos feladatkörét nem árulja el a számadás, csak sejtjük, hogy a „dicator" is a számadások elkészítése, a bérfizetések körül, a „sóllicitator" pedig a beszerzések s a munka ellenőrzése körül végzett kisegítő szolgálatokat. Végül pedig három műhelysegéd (hüttenknecht), május 16-tól pedig még egy inas (juvenis) látta el a műhely körüli teendőket. A pozsonyi várépítkezés adminisztratív-gazdasági irányítása tehát aránylag differenciált építkezési hivatalra hárult, 10 személyt foglalkoztatott, míg Prágában 5—6, Bécsben 7 alkalmazottja volt a „Bauamt"-nak. A nagy építkezések technikai és művészeti irányítása a középkorban rendszerint technikailag alaposan képzett, iskolázott, neves építőmesterek kezében volt, akik inkább mellérendelt, mint alárendelt viszonyban álltak az építőműhely „director"-aival. Az „architector", „constructor", „magister operis", „Baumeister" címen nevezett építészek már a munka megkezdése előtt 322