Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez 313-363

többnyíre részletes szerződést (conventio, Vertrag) kötöttek az építtető úrral, amely kétoldalúan leszögezte a jogokatés kötelességeket. Peter Parlernek, a prágai dóm építőmesterének szerződése pl. meghatározza a mester fizetését, amely heti 56 prágai garason kívül különböző évi juttatásokat foglalt magában, kimondja, hogy az építkezés vezetésén túl végzett kétkezi kőfaragómunkáért külön díjazást kap, s a tervezés, kivitelezés munkájában teljes szabadságot biztosít a mesternek.

54 Máshol a szerződés néha részletes előírásokat is tartalmaz az épület konstrukciójára nézve. Az építőmester legfőbb feladata a tervek elkészítése, azok kivitelezésének állandó ellenőrzése, az egész építkezés technikai irányítása, a részfeladatok kiadása, az alárendelt mesterek munkájának összehangolása, a legények állandó oktatása, vizsgáztatása, s nem utolsósorban, tanácsadás a directornak az építőanyagok beszerzésére vonatkozóan, s azok felhasználásának ellenőrzése. Emellett különösen igényes kőfaragványokat, szobrokat gyakran a mester maga, sajátkezűleg készített el. A pozsonyi vár építőmestere 1434—1437-ben Erlingi Konrád volt. Címe : „magister lapicidarum" vagy ,,a császár főépítőmestere" (des Kaysers obrister pawmaister). Fizetése heti 2 aranyforint, tehát évi 100 aranyforint körül, akárcsak Georg von Tübingené, akit Zsigmond 1418-ban hívott be az országba a budai Friss palota építésére. 55 Ez nyilván kiegészült még a szokásos természetbeni juttatásokkal (évente egy téli és nyári ruha stb.) és lakással a városban. Már fentebb láttuk, hogy pl. 1435-ben a pozsonyi bortized jövedelemből kapott személy szerint ,,a császár parancsára" 90 akó bort. Az építőmester segédei és helyettesei voltak mindenütt a pallérok, Prágában kettő, Bécsben egy. A mester elgondolásának betartását voltak hivatva állandóan ellenőrizni, s minthogy mindig a helyszínen, a munkások közt tartózkodtak és — a mérőlécet nemcsak mint munkaeszközt, hanem mint hatalmi jelképet és szükség esetén mint fegyelmezési eszközt is állandóan maguknál hordva — fenntartották a legények közt a fegyelmet. Szerepük tehát tulajdonképpen kettős : részben technikai, szorosan építészeti jellegű (ha az építész távol volt, ők vették át teljhatalommal az irányítást, s pl. amikor 1429-ben a bécsi templomépítés mestere meghalt, az ő korábbi paliéra, Hanns von Prachatitz lett építőmester), részben azonban organizatorikus, a munkaszervezet zökkenőmentes működésének biztosítását szolgálja. Pozsonyban három pallér működött. A számadás azt sejteti, hogy az egyes nagyobb munkacsoportok közvetlen ellenőrzését egy-egy pallér végezte, mert közülük kettő mindig a kőfaragó, ill. kőtörő csoportok, egy pedig az ácsok mellett, s ott is a mesterek és legények közt van felsorolva. Az építőmester irányítása és a pallérok állandó közvetlen felügyelete mellett az építőmunka zömét a pozsonyi műhelyben több szakmunkás csoport végezte. A kőfaragók kivételével mindegyik munkaág élén külön mester állt, aki azonban természetesen szintén alá volt rendelve az építésznek. Négy nagyobb csoport számítható ide : a kőfaragók, kőtörők, ácsok és — amennyiben állandó alkalmazásban álltak s munkájuk szorosan az építőmunkához simult — a kovácsok. Elképzelhető, amint a német építőpáholyokban is akad rá példa, hogy nem minden legényt közvetlenül az építkezés directora vagy az építőmester fogadott fel, ők pusztán egyes építési ágak mestereivel kötöttek szerződést, akik aztán hozták magukkal legényeiket, illetve a maguk feladatkörében gondoskodtak munkaerőről. A kőfaragók (lapicida) közvetlenül Erlingi Konrád mester irányítása, illetve palléruk felügyelete alatt állottak. A kőfaragómunkát, mint a legigényesebb, legnagyobb mesterségbeli tudást kívánó építőmunkát máshol is rendszerint személyesen irányította az építésvezető, sőt ő maga is végezte részben. (A külföldi kőfaragókönyvecskék szerint a kőművesek, kőtörők tanulási ideje három év, a kőfaragómesterség további két évet s a növényalakok, díszítések, alaki szobrászat tanulása újabb két esztendőt követelt meg.) A legények száma hétről-hétre bizonyos ingadozást mutat, ami a munkák ütemével lehet összefüggésben, egy héten belül azonban mindig állandó. A nyári építési periódus alatt a kőfaragólegények legkisebb létszáma 32, a legnagyobb 40 volt. Többnyire, más szakmákhoz hasonlóan, hetibérben dolgoztak, bizonyos esetekben azonban teljesítmény szerint, darabbérben. A kőtörők (fractor lapidum) saját mesterük, egy Prokop nevű kőtörőmester keze alatt végezték munkájukat, számuk 28 és 42 közt hullámzott. János ácsmester (carpentarius) vezetésével 6—13 ácslegény, Egyed kovácsmester (faber) mellett pedig rendszerint 4 legény dolgozott. Feltűnő, hogy kőműves (murator) egyetlen alkalommal sem szerepel a számadásban. Ennek az lehet 21* 323