Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

86—87. kép. Párkánycsempék töredékei. Budai várpalota ugyanúgy, mint az erősen kiképzett rézsüs ívhat, csak szembe nézetből ilyen széles, alulnézetből a többi csempével egyenértékű képet ad. Ez az alulnézetet figyelembe vevő kialakítás eredményezte azt is, hogy a legmagasabban fekvő oromsor angyalalakja a legnagyobb, mérműves részei pedig feltűnően durvább, erőteljesebb mintázást mutatnak. Mindez jellemző arra, hogy milyen előre kiszámított hatással készültek a csempék, mennyire egységes elképzelés szerint tervezték meg a kályhát. A MŰHELY TOVÁBBI ALKOTÁSAI A rekonstruált lovagkályha csempesorozata után még néhány további típust is bemutatunk, amely azonos mester negatívjai alapján ugyanabban a műhelyben készült. E típusokból rendkívül kevés maradt ránk (alig két-három példány töredéke a budai palotából), s az egyes csempék sem rekonstruálhatók pontosan. 10. típus : nagyméretű, zöldmázas, mérműves csempe, dongás háttal. A gazdagon tagozott középső szamárhátívet orrtagos karélyok felett mérműves rózsaablak tölti ki (90. kép). Eredeti formáját csak rajzban közelíthetjük meg (91. kép, m. kb. 45 cm, sz. kb. 24 cm). 11. típus : nagyméretű, négyszögű csempe, zöldmázas, zárt előlappal, gazdagon profilait, erősen kiugró kerettel. Az előlap tükrét jobbra forduló oroszlán alakja tölti ki, fejét mellső lábai előtt fekvő kölykeihez nyújtja (92. kép, m. kb. 40. cm). 12. típus : sarokcsempe darabjai, gazdag pálca-, lemez- és horonytagokból alkotott sarokpillér előtt háromnegyedoszlop későgótikus levélfejezettel. A fejezet fölött következő üresen hagyott hely és a következő tagon látható lyukasztás azt bizonyítja, hogy itt szobrocska állott (94. kép). A budai kályha, amelyhez e típusok tartoztak, az első lovagkályhával azonos műhelyben készült. A sarokmegoldás itt is gesztenyebarna mázzal fedett, s a 10. típus 88. kép. Levéldísz az 1. és 4. csempetípusról. Budai várpalota 263