Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

szélére ugyanazt a Kristóf-szobrocskát ragasztották, mint amelyik a 3. típus egyik példányán is előfordult már. A csempék negatívjait is ugyanaz a mester faragta, akit már az első kályha stílusának vizsgálata közben megismertünk : a 10. típus rendszerének elképzelése, részletformáinak finom rajza, a 11. típus keretelésének ág körül csavarodó levélsora és az oroszlánkölykök plasztikai megoldása ugyanarra a kézre vall, mint amely például a griffes csempét vagy a 4. típus mérműves csempéjét készítette. Felépítésének rendszerében e kályha is hasonló lehetett a lovagkályhához, de nagyobb méretű csempékből készült, tagolása kevésbé felaprózott, viszont arányaiban és méreteiben nagyobb szabású volt. Ezt bizonyítja az is, hogy az alsó kályhatest egyik előkerült saroktöredéke az első kályháéhoz hasonló, de méretében kétakkora ékmetszéses kiképzéssel bírt. A töredékek csekély száma arra mutat, hogy a kályha csak egyetlen példányban készült el, talán a budai palota trónterme számára. KOR, STILUS ÉS MEGRENDELÉS A továbbiakban megkíséreljük a bemutatott kályhák készítési idejének és körülményeinek meghatározását. Az architektonikus elemek közül a szamárhátív például Nagy Lajos ezüst garasán, Siegfried pannonhalmi apát sírkövén (1375), Zsigmond császári pecsétjén egyaránt nyomon követhető, hogy végül a Mátyás-kori magyar gótika művészetében egyre szélesebb mértékben terjedjen. De a század második felének gótikája, ha sok közös vonást mutat is fel csempéink részleteivel, a mérműrendszerek felhasználásában és főleg az egymást keresztező tagok áthatásainak játékos alkalmazásával már fejlettebb korszakot képvisel. Egy ilyen kimagasló művészi színvonalat bizonyító alkotás mestere valószínűleg felhasználta volna a kor új, divatos megoldásait is, ha művét ekkor készíti. Jellegében a lovagkályha mestere inkább a század első felének hazai eredményeit tükrözi. A pontos korhoz köthető magyarországi művészeti anyagot tekintve Hunyadi János vajdahunyadi építkezéseinek stílusjegyeivel találkozunk a csempék részleteinek vizsgálatakor : így pl. a lovagteremhez 1453 körül épített csigalépcső kapuzatán szereplő pálcatagos keretelés kanellurás lábazataira és a szamárhátíves orom megoldására utalhatunk. A lovagkályha felső részének lezárásánál csúcsíves oromcsempéket és nem párkányt találunk, ami szintén arra mutat, hogy mesterünk a század második felének ilyen irányú fejlődését még nem ismeri. A jellegzetes Mátyás-kori kályháink túlnyomó többsége akkor is szegletes vagy kerek párkánylezárást alkalmaz, ha csempéinek stílusa még gótikus formákat mutat. A megrendelő személyére való utalás még közelebb hozza a kályha készültének körülményeit. A 3. csempetípus baloldali konzolján ágaskodó párduc Stíria címere (stílusában az 1456-os címerrel egyezik); a jobboldali konzolon látható jobbra forduló oroszlán, amelyet tornapajzsán a lovagalak is visel, a Habsburg és Luxemburg hercegek címerállatja ; a 3/b típus sarokcsempéjének konzolján és az oromcsempe felső záróállásánál függő pajzsban sas látható, ez Morvaország címere. Az oromcsempe alsó kis pajzsán Karinthia címerét fedezhetjük fel : hasított pajzsban bal oldalon pólya, jobb oldalon három lépő oroszlán. A meghatározás szempontjából a legfontosabbak az oromcsempék angyala által tartott címerek — Ausztria : vörös mezőben ezüst pólya ; Bécs : kereszt ; Felső-Ausztria : hasított címerben bal oldalon sas, jobb oldalon három cölöp. A budai palota urai közül csak egy személlyel hozhatjuk kapcsolatba ezt a címersorozatot, V. László pecsétjén és címzésében magát Ausztria és Stíria hercegének, Morvaország őrgróf jának nevezi ; Karinthia is V. László gyámjának, III. Frigyesnek hódol ; Felső- és Alsó-Ausztria Bécs városával együtt V. László örökrésze, amelyet első gyámja, Albert is még az ő nevében kormányzott. Maga Bécs városa mindvégig V. László pártjának központja volt.

19 Érdekes megfigyelni azt, hogy a lovagviadal jobb oldali alakjának tárcsapajzsán és sisakdíszeként éppen az oroszlán fordul elő. A kályha mestere így kettős hatást ért el : egyrészt közvetlenül utalt a palota urára (hiszen az alkalmazott hét címer közül ez éppen V. László családi címere), másrészt zártsisakú — és a nézők számára személytelenné vált — alakot szerepeltet a küzdelemben, akinek címerképe : az oroszlán éppen a lovagi vitézség, az „oroszláni bátorság" jelképe,

20 és így általános utalás a lovagjátékok szellemére. 264