Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

80. kép. Lovagalakos csempe töredékei. Budai várpalota gozásban fordul elő a 3. típus jobb oldali címeres konzolján. A lovagcsempe csúcsíves ablakainak kiképzése a 6. típus ablakaival egyezik, a két csempe szélességi mérete is azonos. A lovagcsempék egyes darabjai egyező technikai kivitelt mutatnak az oromcsempék némelyikével : mindkét típusnál találunk olyan példányokat, amelyeknél a figurális részeket máz nélkül hagyták és a kor házi kerámiáján gyakran megtalálható piros földfestés díszíti a résztateket. Ez a technikai fogás a középkori budai kályhacsempék esetében annyira ritka, hogy az egyezés magában is elegendő volna annak feltételezésére, hogy a két csempe ugyanabból a műhelyből került ki. Az oromcsempe és a griffes csempe esetében megállapíthatjuk azt is, hogy az angyal és a griff szárnyának mintázása annyira egyező, hogy azonos faragómesterrel kell számolnunk. Az említett jelenségek mellett egybefűzi a csempéket a készítő szobrász személyét illetően az a szembetűnő hangsúly és gondosság, amellyel a mester a gótikus építészet formakincsének egyes elemeit alkalmazza (osztósmérműves ablakok, kúszólevelek, konzol- és zárókőszerűen elhelyezett címerpajzsok). Szembetűnő az is, hogy míg az előzőkben bemutatott XV. századi kályhákon a megrendelő személyét előtérbe állító címerek mindig domináló helyzetet foglalnak el, itt gyakori alkalmazásuk mellett is háttérbe szorulnak. A felépített kályha összhatását figyelembe véve az egyes címerek már alig láthatóak; és még az oromcsempe nagyobb méretű címerei sem kaptak erősebb hangot abban a magasságban, ahol eredetileg állottak. Jellegzetes vonása a faragó szobrásznak az a biztonság, amellyel aránylag kisméretű ember- és állatalakjait megoldja és az a pontosság, ahogy a mérműves részek első-, másod- és harmadrendű tagjainak kereszt258