Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Középkori kályhacsempék Magyarországon : 1., Az udvari központok műhelyei és hatásuk a vidéki fazekasságra, XIV. század-XV. század közepe 211-300

81. kép. Kályhacsempe lovag alakjával. Budai várpalota metszetét fokozatosan csökkenti. Más kályháknál a mérműves díszítésű csempék sokkal elnagyoltabbak és csak visszfényét adják az eredeti mintaképnek. Egyedülálló jellemvonás a mérműves csempék apró részletekből való összeállítása is. Az áttört előlappal díszített kályhák aránylag ritkán fordulnak elő az európai anyagban, hiszen a kinyomott agyagminta üres részeinek kifaragása is nagyfokú ügyességet követel a fazekasmestertől. A mi esetünkben ráadásul egy-egy csempe elkészítésekor is több negatívot használnak fel : a címer-konzolokat, kis szobrokat és a középső ívrendszert külön formákból nyomják ki és utólag építik össze. Ez az eljárás teszi lehetővé azt, hogy a csempelap ne legyen erősen síkszerű, az alakok befelé fordítása, a címerkonzolok ferde elhelyezése perspektivikus hatást és architektonikus egységet ad a kész műnek. Mindez arra mutat, hogy a nagytehetségű szobrász, aki a negatívokat készíti, kivételes ügyességű fazekasmesterrel társulva hozza létre a kályhát. Feltétlenül azonos és új műhelyre mutat az is, hogy a korábbi