Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona 191-210

11. kép. Liliomos korona, aranyozott ezüst, a XV. század első feléből. Salzburg-—

Nonnberg. Magassága 4 cm, átmérője 17 cm szánsz stílusú. Ez a korona Szent Erentrud mellszobrán, nyakára erősítve függött 1874-ig, tehát fogadalmi tárgyként maradt fenn, nem sírból került elő. A csuklós, pántos liliomos koronák csoportjába tartozik a nürnbergi sodronyzománcos korona is, amellyel Hampel Béla — Kövér Béla álnéven — foglalkozott részletesen (12. kép).

71 Szerinte a XV. századi zománcos lemezeket nem sokkal később szerelték fel a sárgaréz koronára, és a sugaras női mellképek szintén még a XVI. században kerültek fel rá. Kétségtelen, hogy az egykori sodronyzománcos ezüst koronát magyarországi vagy külföldön élő magyar származású ötvös készíthette. Sajnos, származása ismeretlen, csak annyit tudunk róla, hogy Johannes Paul hamburgi gyűjtőé volt, akinek gyűjteményét 1882-ben Kölnben Heberle régiségkereskedő árverezte el és a koronát a nürnbergi Germanisches Museum vásárolta meg. Hampel szerint szobor vagy herma fejét díszíthette, de nem lehetetlen, hogy a diákkoronák emlékét őrzi. Az ezüstzománcos lemezek utólagos felhasználása későbbi réz koronához indokolja azt a feltevést, hogy a korona templomi tárgy vagy esetleg diákkorona, bár ez utóbbi nem valószínű, mert ilyen koronák csak a XVII—XVIII. századból maradtak fenn, legalábbis a brassaiak nem korábbiak. A nürnbergi korona is, úgy látszik, nyolcnál több tagú volt, mert az egyik lemez hátán kilences jelzés van. Hampel a nürnbergi koronával kapcsolatban á margitszigeti koronával is foglalkozott. Erről is feltételezi, hogy hermához tartozott,

72 mert nem elég nagy ahhoz, hogy felnőtt ember viselje. Hampel nem veszi figyelembe, hogy a korona sírból került elő. A margitszigeti koronát kis mérete miatt női koronának kell tartanunk, ahogy eddig is már több kutatónak ez volt a véleménye,

73 és aminek úgy látszik a sír egyéb leletei sem mondanak ellent. A díszes ruha ugyan nem feltétlenül női sírt jelez, a margitszigeti sírból azonban semmiféle fegyver vagy férfiviseletre jellemző darab nem került elő. III. Béla székesfehérvári sírjában kardot, sarkantyút is találtak. Károly Róbertet (f 1342), akinek temetéséről részletes leírás maradt fenn, skarlátveres öltönyben, fején aranykoronával temették el.

74 Lábait drágakövekkel díszített saru fedte, rajta arany sarkantyú volt. A margitszigeti koronával előkerült csipke és a ,,kis" kalcedon-köves gyűrű inkább női, mint férfi sírra jellemző. A margitszigeti sírt több történeti személlyel próbálták azonosítani. Amikor felfedezték, azt hitték, IV. Béla szentéletű leányának, Margitnak sírját és koronáját találták meg.

75 Ezt a feltevést azonban csakhamar elvetették. A fényes ruha, ékköves korona nem illett Margit minden fényűzést, világi pompát megtagadó alakjához. De történeti adatok sem támogatják. A köztiszteletben álló szentéletű királylány testének ereklyéit magukkal vitték a török elől menekülő apácák. Az ereklyéket Ferrari 1635-ben Pozsonyban a klarisszáknál még látta.

76 Margit síremlékének töredékei pedig azóta az 1937—38-as ásatásoknál láttak napvilágot.

77 V. István neve nem ok nélkül merült fel. A krónikák szerint őt a margitszigeti Boldogasszony egyházban temették el.

78 A legrészletesebb híradást a Margit életéről írt, magyar nyelvű szövegből kapjuk, ahol mai írásmód szerint ezt olvashatjuk: „.. .ő maga István király, halála után 200