Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

70 Oswald i. m. XXXV. t. 2 (C ens orinus-stílus). L. még : Walters i. m. M. 1954, 219. kép (Paternus­stílus), és Juhász előbb i. m. VII. t., 17. 71 Bemutatásuk (helyhiány miatt) a bevezető­ben idézett publikációban. 72 L. ezekre 154. old. 73 A kérdés fontosságára általában rámutatott : 0. Macdonald, The Dáting-Value of Samian Ware. J. R. St. XXV (1935) 200. Szerinte az egyes sigillata­edények használati ideje azonban még teljesen tisz­tázatlan. 74 Nagy L. : Laur. Aq. II, 189, 191. A publiká­cióban ,,alsó", „középső" és ,,felső" vagy a „két alsó" és „felső" a rétegek megjelölése. 75 A festőlakás 6. sz. helyiségében egy luxeuili Drag. 31. formájú tányér két összeillő, nagyobb töredéke is előkerült, a fenékrészen MV[SIC]I M bélyeggel (lt. sz. 56, 20, 135). A bélyeg a pannóniai anyagból már ismert : Juhász i. m. XL VII. t. 201 (Drag. 33. formájú csésze) ; Mócsy: Arch. Ért. (1955) 62. old., 14. jegyzet (Százhalombatta. Az edény­forma ismeretlen) ; CIL III 12014, 398b (Carnuntum). A nagyjából 80 —120-ra keltezhető luxeuili műhelyek fogyasztási területe elsősorban a Rajna vidék és Britannia volt [Fölzer i. m. 3. — J. H. Holwerda, Arentsburg. Leiden 1923, Afb. 71, 3-9. - Oswald­Pryce i. m. 34. Különösen fontos : T. D. Pryce — E. Birley:J. R. St. XXV (1935) 59. kk. ; s újabban : Oswald Margidunum, passim]. 76 C. F. H. Hawkes-M. R. Hull, Camulodunum, First Report on the Excavations at Colchester 1930-1939. Oxford 1947, 168. kk. - Comfort: Am. Journ. Arch. (1949) 328. kk. 77 Az alkalmazott színek : vörös és barna külön­böző árnyalatai, továbbá tengerkék, zöld és fekete. 78 A közölt töredék színei : az alsó virágkehely külső oldala kék, a belső oldal zöld. A szegély barna, illetve sötétvörös. A belső vonaldísz fekete. Jobbra zöld virág hajlik ki. A kandeláber szára barna vona­lak közé foglalt zöld sáv. A szétágazó virágos indák színei: vörös, zöld, kék és fekete. 79 Z/. Nagy, Die röm. — pannonische dekorative Malerei. RM XLI (1926) 120 kk. (Vindobona), 83 (Savaria). -Lorger: CasopisXXIX (1934) 149 (Poeto­vio körzete). 80 E. Présuhn, La décoration murale. 1878, XL t. — Niccolini, Le Case e Monumenti di Pompei disegnati e descritti. I— V. köt. Nápoli 1854 — 1896, IV. köt. XXV. t. 81 W. Zahn, Die schönsten Ornamente. II, 15. 82 Ch. Simonett, Tessiner Gräberfelder. 1941,1.1. 83 Schwalb, Röm. Villa bei Pola. Schriften d. Balkankomm. II (1902) 43. kk. 84 8. Skrabar, Röm. Funde in Póettau. Jb. d. kkCC II (1904) 199. 85 A. Mau, Geschichte der dekorativen Wand­malerei in Pompeji. Berlin 1882, 306 — 307. old., és XII. t. - Sogliano: Mon. Antichi, VIII, 292. - P. Marconi, La pittura dei romani, 1929, 125. — A. Maiuri, Casa del Menandro. 15. kép. — G. E. Rizzo, La pittura ellenistieo-romana. Milano 1929, XXVII. 1, stb. 86 Kaba M.: Bud. Rég. XVI. köt. Bp. 1955, 273. old., 1. kép. 87 Még Paulo vies I. szíves engedélyévél foglal­kozhattam ezekkel a darabokkal, amelyeket jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum őriz. A töredékek Paulo vies írásbeli közlése szerint a táboron kívül egy félköríves falrészről kerültek elő [Arch. Ért. (1932-33) 160 ; s utána Barkóczi L., Intercisa I. köt. Bp. 1955, 41]. 88 Q Praschniker — H. Kenner, Der Bäderbezirk von Viranum. Wien 1947 (a továbbiakban a fal­festészetet tárgyaló fejezetet „Kenner, Virunum" idézzük) 17. old.,. 7. kép. 89 Strassoff, Chambre sépulchrale avec fresques découvert en 1872 prés de Kertsch. Compte rendu de la Comm. imp. arch, pour l'année 1872, 235, es különösen 274. old., valamint III, XII. t. 90 M. Rostowzew, Antike dekorative Malerei in Südrussland. 1914, bevezetés. 91 V. Spinazzola, Le arti decorative in Pompei e nel Museo Nazionale di Napoli. Milano — Roma — Venezia — Firenze 1928. — W. Druck, Die röm. Wand­malerei der Schweiz. Basel 1950, XVIII. t. — R. Forrer, Strasbourg —Argentorate. IL köt. Strasbourg 1927, L VUE. t.- — H. Ingholt, Quelques fresques récemment découverts à Palmyre. Acta Arch. Ill (1932) 3. old., II. t. 92 Nagy L.: Arch. Ért. 41 (1927) 120. 93 Uo. 114. — A darab közelebbi lelőhelye saj­nos ismeretlen. 94 Lorger: Öasopis (1934) 149. old., I. t. 2. 95 Skrabar: Jb. d. kkCC II (1904) 208-209. old., 16. kép. 96 Összefoglalóan említi ezeket : W. Schmid : Ö. Jh. XIX-XX (1919) Beibl. 154, és Rom. For­schungen in Österreich 1912 — 1924 [15. Ber. RGK 1923/24 (1925) 229]. 97 Az alapréteg téglaporos szemcsés habarcs. Erre következik a 4 — 5 mm vastag márványporos felső réteg. 98 L. alább, 178. old. »»Skrabar: Jb. f. kkCC II (1904) 204. old., III. t. 100 L. pl. : Le pitture antiche d'Ercolano. III. köt. 44. — W. Heibig, Wandgemälde der vom Vesuv verschütteten Städte Campaniens. Leipzig 1868. 1614. sz. — Roux —Bai-ré, Hereulaneum et Pompei. I. köt. 1841, I. t., 60 (alsó kép). 101 A girlandok használt színei : vörös és barna. Nagyobb színfoltok helyett finom ecsettel meghúzott vonallal és pontokkal festették a leveleket. A kes­keny mezőkből zöld\eve]\í ágak töredékei marad­tak fenn. 102 Jellemző a barna szín árnyalataiban festett „fogazott" párkányrész fölött a finom vörös vonal­kákkal márványozott sáv, amelyet a festőlakás anyagából egyedül innen ismerünk. 103 A falvakolat előkészítése nem olyan gondos, mint az első periódusú falaknál. Alul tömöttebb, mészben szegény, egyrétegű habarcs s efölött 2 — 3 mm vastag intonacco fekszik. 104 A keltezésre 1. 181. old. 185

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents