Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

105 A kérdésre általában : G. M. Richter, Perspective, Ancient, Mediaeval and Renaissance. Scritti in onore di B. Nogara. 1937, 381-388, és G. J. Kern: Arch. Anz. (1938) 243 — 263. Az antik perspektívánál a discussio középpontjában természetesen a 2. stílus reális (Beyen : impresszionista) architektúra-festészetének megoldásai állanak. Erről behatóan : H. G. Beyen, Pompeianische Wanddekoration. I. 1938, 157. kk. ; Ph. W. Lehmann, Roman Wall Paintings from Boscoreale. 1953, 149. kk. A. fal és a kép viszonyát a 2. stílus kései fázisától a 4. stílusig H. G. Beyen [Jb. d. I. 42 (1927) 56. kk.] tanulmányozta, Tőle várjuk a Pompeian. Wanddek. következő köteteiben a részletes kidolgozást. — A II. századi dekoratív festészet szempontjából is tanulságosak Wickhoff, Die Wiener Genesis. Wien 1912, 21. kk., valamint Fr. Wirth, Röm. Wandmalerei. Berlin 1934, elszórt megjegyzései, — Csak könyvészetből ismerjük : F. W. Bissing, Raumillusion und Prospekte in der Wandmalerei. Fontes Ambrosiani 26 (1951) 33. kk. 106 A. Strong, Forgotten Fragments of Ancient Wall Paintings. Papers of British School at Rome VIII (1916) 100. - Wirth i. m. 45-46. 107 Wiff% i, m

. 60. old., 21—23. képek, amelyekkel a falbeosztás tekintetében pl. Beyen, Bericht über den VI. internat. Kongress für Archäologie. 1940, 56. t. (Casa dei Dioscuri) vethető össze. 108 L. pl. Wirth i. m. 24, 29. kép. 109 Néhány példát hoz erre : Wirth i. in. 63. 110 Másképp : Drack i. m. 27, aki Itáliával egyidőben bekövetkezett stílus változással számol pl. Raetia egész területén. 111 L. Póczy K. e kötetben levő dolgozatát : 37. t. 112 Drack i. m. XIV. t., 90. old. A Villa Hadriana egyik festett fala ( Wirth i. m. 67. old., 37. kép) is összevethető ezzel. 113 Szilágyi J. ásatása : Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 351. A fekete alapú, kandeláberrel díszített keskeny középmező a festőlakás 8. sz. helyiségének mintájával vethető össze. Az óbudai festményeknél a tectorium azonban kevésbé gondos és az al secco festett ornamensek vaskosak. A kvalitásbeli különbség, ebben az esetben időbeli különbséget is jelent. 114 Pl. a Róma elővárosának tekinthető Ostia polgárházaiban is alig hagyott nyomot az új stílus. 115 Mint pl. : Wirth i. m. 94. Elutasító ezzel lényegében már Doro Levi, L'arte romána. Ann.uar.io della scuola archeologica di Atene XXIV —XXVI (1950) 230. old., 3. jegyzet és A. Rumpf, Malerei und Zeichnung. 1953, 183. old. tartózkodóbb állásfoglalása is. U6 Drack i, m. 49. old., XXXI. t. I, 3-4. i» Uo. 104. old,, XVIII. t. 118 Uo. 119 M. Rostowzew: J. H. St. XXXIX (1919) 149. - H. Ingholt: Acta Arch. (1932) 18. kk. 120 Korábban a vonalmárványozás nem tisztán, hanem a pont- ós foltmárványozással együtt jelentkezik a nyugati tartományok falfestészetében. 121 Drack i, na. 78. old., 61. kép. A britarmjai analógiák alapján javasolt 200 körüli keltezés azonban kissé későinek látszik. 122 Kenner, Virunum. II—IV. t. Aquincumból valamivel később, az „Ailios-dipintis" épületből ismerünk az idézett virunumi falakkal összevethető falfestmónytöredékeket : L. Nagy, Die röm. —pannon, dekorative Malerei. 102. old., 7. kép. — Uő., Budapest története. I. köt, Bp. 1941, XL, XXXVEII. t. 1. 123 Drack i. m. XXXV. t. 19, 31. 124 A vonalszegélyes elválasztó sávok az I. századi itáliai —campaniai dekoratív falfestészetben egészen közönségesek. Nyugat-Pannóniából két korai példát idézhetünk: 1. Vindobona [M. Abramiá: Jb. f. Altertumskunde III (1909) col. 88a] ; 2. Poetovio [S. Skrabar: Jb. d. kkCC II (1904) col. 199]'. A nagy egyszínű mezőkkel együtt a vonal szegélyes sávok is megtalálhatók azonban egészen a II. század végéig a provinciális falfestószetben. L. pl. : Kenner, Virunum. III—IV. t., 219. old., valamint az alább, a 127. jegyzetben idézett salzburgi festett falat. Az ilyen vonalszegélyes elválasztó savóknak korhatározó jelentősége tehát igen csekély. 125 Drack i, m. 106. old., XXIII. t. 126 Különbség azonban, hogy nem egyszínűek, hanem minden negyedívszektor különböző színnel (fehér, kék, fekete, barnásvörös) volt kitöltve. 127 ,/. Arneth: Archaeologische Analekten (1851) IX. t. 128 Nagy T.: Ant. Hung. II (1948) 101. old., 3. kép 1. 129 A sima ós egyszínnel kitöltött, de nem márványozott korongok eredetét a medaillonba foglalt kis mellkópekből vezethetjük le, amelyek nemcsak a pompeji, hanem a II. századi itáliai falfestészetben is elég gyakoriak. A nyugati tartományok falfestészetében az alakos ábrázolástól való idegenkedés, amely a II. század utolsó harmadától kezdve karöltve járt a geometrikus formák kedvelésével, lehetséges, hogy a mozaikpadlók felől is ösztönzést nyerve I'M. E. Blake: Memoirs of Américain Academy at Rome VII (1930) 44. t. 4; XIII (1936) 23. t. 4] egyszerűsíthette le a medaillondíszt a sima, egyszínnel kitöltött geometrikus ornamensre. 130 M. Rostowzew: J. H. St. XXXIX (1919) 161. old. fejtegetései szerint csak az utóbbira volna alkalmazható a „szőnyeg-" vagy „tapétastílus" (carpet style) megjelölés, amely a „virágstílus" (floral style) egyik változata. 181 Uo. egyedül Pompeji bői tíz ilyen falfestmény említve. — Kenner, Virunum. 222. old., 222. kép közöl egy további példát. L. ezen kívül még a Casa di M. Lucrezio egyik bolthelyiségének festését (R. Herbig, Denkmäler d, Malerei des Altertums. 1950, 62-63. old., 241. t.), a Via Taranto columbariumának mennyezetfestését [M. Pallottino Bull. Com. LXn (1934) 45. old., IL t.] stb. 132 M. E. Blake, Memoirs XTJJ (1936) 126. old., 32. t, 2. 133 D. Levi, Antioch Mosaic Pavements. I. köt. 1947, 51. old., 16. kép, 61. old., 23. kép, 68. old., 27. kép, 89. old., 24. kép, 90. old., 35. kép ; II. köt. 1947, XXI. t. J 86