Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

JEGY 1 V. Kuzsinszky, Aquincum, Ausgrabungen und Funde. Bp. 1934, I. térkép. 2 Vö. : Nagy T.: Bud. Rég. XIII. köt. Bp. 1943, 378. kk. Ennek az ásatásnak eredményei tisztázták, hogy a schola collegii centonariorum mellett 1931-ben előkerült vastag fal [Nagy L.: Laureae Aquincenses II (1941) 185. old., 1. kép, B-jelzés] a déli városfalhoz tartozott. Korábban ugyanis ez még vitatott volt (Kuzsinszky i. m. 13). 3 Előzetes beszámoló : Nagy T'. i. h. — Uő., Egy aquincumi festő lakása, „Budapest" (1946) 3. kk. 4 L. részletesebben alább, 152. old. 5 B. Knorr, Die verzierten Terra-Sigillata-Gefässe von Rottweil. Stuttgart 1907 (a továbbiakban : Knorr, Rottweil, 1907), 17. old., 2. kép. — L. még : B. Knorr, Südgallische Terra-Sigillata-Gefässe von Rottweil. Stuttgart 1912 (a továbbiakban: Knorr, Rottweil, 1912), 41. old. — Uő., Töpfer und Fabriken verzierter Terra-Sigillata des ersten Jahrhunderts. Stuttgart 1919 (a továbbiakban : Knorr, Töpfer), 64. kk. — Uő., Terra Sigillata Gefässe in Cannstatt zur Römerzeit. Stuttgart 1921, 3. — Hozzászólt a kérdéshez : T. D. Pryce: J. R. St. XXV (1935) 60. 6 A következőkben, ahol az edényformákat nem tüntetjük fel, Drag. 37. formára kiegészíthető töredékekről van szó. 7 yö. : K. Delort, Vases ornés de la Moselle. Nancy 1953, 34, 37, 41. t. 8 Knorr, Rottweil, 1912, XXX. t. 4. - Juhász Gy., A brigetiói terra sigillaták. Diss. Pann. II. 3. vn. t. 9. 9 F. Oswald, Margidunum. 1948, XLI. t. 2. 10 B. Knorr, Die verzierten Terra SigillataGefässe von Rottenburg—Sumelocenna. Stuttgart 1910 (a továbbiakban : Knorr, Rottenburg), IX. t. 1-2; es Germania XXIII (1939) 165. old., 5. kép. 11 J. Déchélette, Les vases céramiques ornés de la Gaule romaine. I. köt. Paris 1904, 182. old. — F. Oswald —T. D. Pryce, An Introduction to the Study of Terra Sigillata. London 1920, 17-18, 112. 12 G. Loeschke, Lampen aus Vindonissa. Zürich 1919, 30. kk., 60. sz. — Iványi D., A pannóniai mécsesek. Diss. Pann. II, 2. 11. 13 1. Barnásvörös festéssel bevont világos téglaanyagú mécses. Használt példány (9. k'p). Az ábrázolásra 1. : Loeschke i. m. 168 — 181. sz., és in. t.; Iványi i. m. 362 — 379. sz., s különösen : Fr. Drexel: ORLi. II. 35 (Faimingen) 103. old., IX. t. - 2. Az előbbivel anyag és festés tekintetében is egyező töredékes példány. Igen. kopott darab. Leihelye a 8. sz. helyiség. — 3. Világos téglaanyagú mécses sötétbarna festéssel. Szórvány. Fényképét közöltük: Bud. Rég. XIII. köt.Bp. 1943, 380. A ritka ábrázolásra: Iványi i. m. 224. sz. (Emona). — Loeschke i. m. 273, 503. sz., és XIII. t. — Schmidt M. egykori gyűjteményében is volt egy ilyen példány. 14 Az 1 — 8. sz. helyiségek padlói alatt viszont ez a 10—15 cm vastag korábbi kultúrréteg hiányzott. Lakóházunk építését megelőzően ez a terület tehát lakatlan volt. ETEK 15 Nagy L.: Bud. Rég. XIH. köt. Bp. 1943, 449. old., 4. kép. 16 A hivatkozott szürke anyagú töredék az 1928. évi csatornázás alkalmával Óbudán, a Kerék utcában került elő. Lt. sz. 15/3. 17 M. Swdboda, Römische und romanische Paläste. Wien 1919, 109. kk. - B. C. Collingwood, The Archaeology of Roman Britain. London 1930, 121. kk. — Fr. Fremersdorf, Der römische Gutshof von Köln — Müngersdorf. Berlin — Leipzig 1933, 25. kk. 18 Az úttest 1 — 1,05 m (3% római láb) széles volt, ós kisebb mészkőlapok fedték. Alapozásul durva kőzuzalék szolgált. A D-i városrészt Ë felől határoló 5.

m széles Ny —K-i utcából nyílott. L. : Szilágyi J'., Aquincum. Bp. 1956, I. melléklet, a XXXVII. számmal jelzett út. 19 A habarcsba rakott kisebb mészkövekből épült csatornafalak közül a Ny-i szorosan hozzáópült a lakóház K-i zárófalához. A kifalazott és téglával bélelt csatorna szélessége 35 cm volt. Esése Él-ról D felé (a lakóház hosszában) 4°/

00-et tett ki. 20 A porticus felé a fauces nyitott volt ; az 5. sz. helyiség felől azonban szárnyas ajtó zárta el. Az egyik ajtószárny alsó vascsapágyát a faküszöbbe ágyazva találtuk (11. kép). 21 Hasonló megoldásokra 1. : Kuzsinszky B.: Bud. Rég. IV. köt. Bp. 1892, 105. 22 A zömében lezoux-i, rheinzaberni sigillaták közlése a bevezetésben idézett kiadványban jelenik meg. 23 Yr. Oelmann, Die Keramik des Kastells Niederbieber. Frankfurt a. M. 1914, 23-24. Az idézett köln — alteburgi fehéranyagú csésze [Lehner: Bonn. Jb. 114/5 (1906) 317-318. old., XVIH. t. 73] Lezoux harmadik periódusába sorolható Peculiaris Drag. 31. formájú tányérjával egy helyről került elő (Lehner i. h. 314). 24 Ettlinger — Simonett, Römische Keramik aus dem Schutthügel vom Vindonissa. 1952, 9. t. 182; 12. t. 256 (festéktartó tégely). 25 Kiadatlan a BTM Régészeti Osztály anyagában. Lt. sz. 50570. 26 Kuzsinszky B.:. Bud. Rég. XI. köt. Bp. 1932, 356. old., 365. kép 4. 37 J27. Bónis, Die kaiserzeitliche Keramik v. Pannonién. Diss. Pann. IL 20. 129. kk. — Ettlinger — Simonett i. m. 13. t. 270. sz. 28 N. Lambogliá: Riv. di Studi Liguri XVHI (1952) 197. old., 50. kép. 29 A. Schörgendorfer, Die römerzeitliche Keramik der Ostalpenländer. Wien 1942, I. t. 2. sz., és 71, 173. old. 30 Ettlinger — Simonett i. m. 13. t. 266. 31 Arra a jogosan felvetődő kérdésre, hogy egy H. századi festőkészlet hogy maradhatott meg a III. század közepe táján elpusztult lakóház anyagában, részletesen 1. alább, 161. old. 32 A kőbázisok közül csak a K-i feküdt in situ. Mérete : 34 X 30 X 16 cm. Felső lapján enyhén bemélyített négyszögű vájat szolgált a tartó faoszlop beillesztésére. 33 Vö. : Overbeck—Mau, Pompeji. 249. 183