Budapest Régiségei 18. (1958)

TANULMÁNYOK - Nagy Tibor: Az aquincumi ún. festőlakás 149-189

2. (7, kép 10). Égy edényhez tartozó oldaltöredékek (sl. 942, 1012). Tojásfüzér: Juhász, Brig. V, 4, Cobnertus. A felületet borító indadisz nagy sykomór-levelei : Juhász, Brig. IX, 18. May, Colchester, XX, k. A töredékek a csillogó sárgás-piros máz alapján is Cobnertus lezoux-i készítményei közé sorolhatók. 3. (7. kép 13). Kis tál oldaltöredóke fenékrésszel (sl. 940). Tojásfüzér: a Pafemusiól használt széles, sarkított tojástagok, alul kissé kivágott sima pálcikával. A két szélső töredékes mezőben oroszlánlábú trónuson ülő Apollon : Osw. 84, Birrantus, Oensorinus, Oinnamus és Paternus edényeiről ismert. Kettős körkeretben sas : Déch. 987. Osw. 2183. Oensorinus, Marcus és Paternus használták. A médaillon alatt elhelyezett akantuszlevél azonos a Paternus műhelyében használt térkitöltő levélkével.

69 Tropaion : Déch. 1117, határozott műhelyhez nem köthető. Az aquincumi tál Paternus körében készült. 4. (7. kép 12). Nagyobb tál töredéke (sl. 1010). Tojásfüzér : Juhász: Arch. Ért. (1934) III. t. 3 (Paternus), Oswald Margidunum, XXXVI. t. 31 (Oensorinus). A megmaradt felületen medaillonos-metópás dekoráció. A jobb oldali mezőben sima körkeretbe foglalt nyolcszirmú rozetta {Déch. 1180 változata).

70 Töredékünk Paternus, esetleg Oensorinus műhelyéhez kapcsolható. 13. kép. Rheinzaberni sigillata-töredékek (1:2) Az előkerült sigillata-edények több, mint felét viszont all. század második harmadára keltezhető lezoux-i és rheinzaberni darabok alkotják.

71 A lakóház területén előkerült legkésőbbi rheinzaberni, valamint westerndorfi edények

72 készítési ideje sem megy túl azonban a II. század utolsó évtizedein és a trieri Censorinus tálja is készülhetett a Severas-féle dinasztia évtizedeiben. A sigillata-anyag alapján tehát a festőlakás elpusztulását a II és a III. század fordulójára, illetve a III. század első évtizedeire is tehetnénk ; ez azonban, mint föntebb rámutattunk, ellentétben állna a máshonnan nyert régészeti tényekkel. A festőlakás sigillata-anyagának megítélése s egyben a díszes sigillata-edények használati idejének — legalábbis az aquincumi polgárvárosra (részben) érvényes — tisztázása szempontjából

73 tanulságosak a lakóépületünk Ny-i szomszédságában feltárt kézműves-tűzoltók székházának sigillata-cserepei. * A schóla feltárásakor az ásató három réteget figyelt meg.

74 Az udvar (IV. sz. tér), valamint a VIII—X. sz. helyiségekben ezenkívül még egy negyedik, un. „legalsó" réteget is számontartott, amely a kézműves-tűzoltók székházának építését megelőző időben keletkezett. Az említett „legalsó" rétegből kizárólag dél-galliai sigillaták (benyomott díszű stb. kerámia társaságában) kerültek elő. A 150—160 körül épült székház a III. század közepe táján leégett. Az ásató a tűzoltó szék160