Budapest Régiségei 17. (1956)
TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150
20—21. kép. Budai ónmázas albarellók az más ólommázas tégelytöredékeknél látható volt. Inkább arra gondolunk, hogy gyermekjátékok voltak, s esetleg épp a királynő unokaöccse, az esztergomi »kis prímás« számára gyártott készletből valók. A Hyppolit-kódex tartalmaz is ilyen utalást, 1488-ban Budára küldenek valakit, hogy »Ö főtisztelendősége számára kicsiny játékedényekéket« hozzon. Alig hihető, hogy ezek közönséges ólommázas fazekacskák lettek volna, — amilyeneket Esztergomban Kaza György, Hyppolit udvari keramikusa 34 is elkészíthetett —, hanem, valószínűbb, hogy a királyi műhely emez tetszetős majolika készítményei. Az esztergomi ásatások leletanyagának átvizsgálása során, 1952-ben több ilyen edénykének töredékét meg is találtuk. A fönt említett vörösre égetett agyag egyezik a budai padlótéglák alapanyagával s minden olyan keramikai termék matériájával, amely a már vélelmezett környékbeli ismeretlen agyagbányából került ki. Különbözik viszont — mint azt a majolikacserepek törésfelületein végzett részletes megfigyeléseink igazolják — minden más itáliai majolika alapanyagától. Sem a »terra di Vicenza«, sem a »terra di Siena« szürkés és melegsárga színű porhanyós anyaga, sem a kemény, sűrű és néhol rózsaszínes firenzei Robbia anyag nem hasonlítható ehhez. Elválik helyi készítményeinktől a faenzai dísztálak anyaga is, amely kvarcos, kovasavas összetételű, szilárd, szürkés masszából áll. Közbevetve megjegyezzük, hogy hasonló kvarcos alapanyagúak azok a töredékeink is, melyeknek festett díszítményei a londoni ós New York-i Mátyás—Beatrix-címerekkel ékesített dísztálak dekorjával egyeznek, amely töredékek valószínűen hasonló címerekkel ellátott darabok részei voltak. A Budán használt vörös, durva agyag jelentkezését további vizsgálódásainknál, ha nem is tartottuk döntő bizonyítéknak, de legtöbb esetben iránymutatónak tekintettük. Megfigyeléseinkben ekkor további igények támadtak : kerestünk olyan edényeket, amelyek nemcsak házi használatra készített, egyszerű fehér ónmázzal borított tárgyak voltak, hanem olasz ízlés szerint színesen festett mintákkal ékesítették őket. Először egy kettős sávval festett talpperemre lettünk figyelmesek, amelyen a kék szín és a festék szemcsés megoszlása az ábrás padlócsempék felületén azonosan jelentkezik. Az apró 7* 99
