Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

Mint e tanulmány további részében látni fogjuk, 1951 nyarán az ásatások leletanyagából rontott, félkész majolikaáru töredékei kerültek napvilágra. Voit Pál ekkor a leletanyagban végzett tüzetes vizsgálódás során döntő bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy az említett rontott, ill. félkész majolikaáruk — nevezetesen a Beatrix és Mátyás emblémáival díszített majolikalapokból készült díszpadozatok, valamint díszedények töredékei — a palota területén működő műhelyben készültek. Ezzel figyelmünket a feltárt kemencerendszerre terelte. Az újólag megindított ásatások és felmérések tisztázták az építmény korát,

4 s ezzel párhuzamosan - mint alább látni fogjuk — elvégeztük az olasz rendszerű majolikaégető kemencék történeti vizsgálatát s a budai tűztórépítmónyek elméleti rekonstrukcióját is. 4. kép. Középkori fazekaskemence. 5. kép. Kőcserép-égető kemence A híres majolikaáru készítése nagy nehézségeket rejtett magában. A megfelelő minőségű máz előállítása, az edényeknek egyenletes hőfokon való kiógetése több kemencét igényelt. Az ónmáz elkészítéséhez külön olvasztókemencét használtak, a kiformált és megszikkadt edények, valamint az egyszer kiégetett és festéssel ellátott áru számára újabb két kemencére volt szükség. Ezek a kemencék négyzetes vagy téglalap alaprajzúak, az alsó tűzteret boltozat fedi, és nyílásokkal megszakított teteje felett helyezkedik el az edényeket befogadó égetőtér. Az építőanyag kizárólag tégla, a nyíláskeretek kőből készülnek. Mint látjuk, az ásatások folyamán napfényre került tűzterek alaprajzi megoldásukban leginkább ezekhez a kemencékhez hasonlítanak. A részletesebb ellenőrzés céljából hasznos lesz, ha behatóbban foglalkozunk az olasz kemencék szerkezetével. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll egy olyan mű, amelyet a tárgyalt korszaknál alig egy emberöltővel később írtak.

5 A durantei származású

6 Cipriano Piccolpasso 1557—1559 között könyvet ír a majolikakészítésről. Mivel az eljárásnak — mint minden magas fokra fejlődött mesterségnek — alkalmazása sok tudást igényel, a szerző nem elégedett meg a munkamenet részletes közlésével, hanem még megfelelő magyarázó rajzokkal is ellátta leírását. Könyvéből megtudhatjuk, hogy milyen volt az a három kemence, amelyet ebben a korban az olasz mesterek alkalmaztak. 77