Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

egész ideje alatt a fűtés kályhákkal történt, a dísztermekben ugyanúgy, mint más helyiségekben. Más esetekben viszont nyitott kandalló nyomai voltak megállapíthatóak. A korabeli leírások is csak kandallókat és kályhákat említenek, pedig ennek a nem mindennapi fűtőberendezésnek leírását a látogatók nem hagyták volna el abban a korban, amikor az uralkodó dicsőítése általános szokás volt. E megoldások elvetése után csak arra gondolhatunk, hogy a feltárt építmény az udvar szolgálatában álló kézműves műhelyek valamelyikének berendezéséhez tartozhatott. A palota szükségleteire dolgozó kovácsműhely ilyen tűzhelyeket nem használhatott. Elegendő egy pillantást vetnünk pl. Jóst Amman ama fametszeteire, amelyek a legkülönfélébb fémfeldolgozó műhelyeket ábrázolják.

3 Valamennyinél látható, hogy a kovácsműhelyek tűzhelyei szerkezetükben a középkor konyhai tűzhelyeihez hasonlítanak legjobban s a budai palota tűztereivel semmiféle rokonságot nem mutatnak (3. kép). 3. kép. Középkori kovácsműhely. J. Amman metszete Vizsgálatainkkal ezekután a fazekasműhelyek berendezkedései felé fordultunk. Az ásatások folyamán napfényre került cserépleletek arról tanúskodnak, hogy az udvar szolgálatában a fazekasok és téglavetők nagy szerephez jutottak, különösen a XV. század végén. Termékeik egy része ugyan készülhetett a palotán kívül fekvő fazekastelepeken, de kétségtelenül voltak királyi műhelyek is, amelyek csak az udvar szükségleteire dolgoztak. A leletanyagban több olyan kerámia csoportot is találunk, amely csak a budai palotában és a vele szoros kapcsolatot tartó, a környéken fekvő királyi épületek (Nyék, Visegrád) ásatásai közben került elő. Meg kell tehát vizsgálnunk azt a kérdést, hogy a feltárt tűzterek tartozhattak-e valamilyen fazekasműhelyhez, alkalmas lehetett-e kerámia égetésre egy ilyen szerkezet. A középkorvégi fazekasság berendezkedéseit, munkamódszereit teljes részletességükben még nem ismerjük, mint ahogy feldolgozatlan a magyar fazekasság munkamódszereinek és eszközeinek fejlődése is. A rendelkezésünkre álló kevés adat még csak nagy vonásaiban adja meg a különböző fejlődési fokon álló, más- és másfajta technikát használó fazekasság munkaeszközeinek és a velük való gyakorlatnak képét. Eljárásaik nagy részét csak a fennmaradt leletanyag technológiai vizsgálatából ismerjük meg. A XV—XVI. században az európai fazekasságnál három, egymástól élesen elváló,, a fejlődés más-más irányát képviselő ágat találunk. Az egyik főként konyhai, részben egyéb házi használatra készíti közönséges cserépáruját. A középkori technika szerves továbbfejlesztésének eredményeként termékei mázatlan, néha festett vagy belső részükön ólommázzal bevont edényekből állanak. Ezeknek az áruknak fogyasztója a városi polgárság és a feudális udvar ugyanúgy, mint a falusi 75