Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

üvegablakokkal kellett volna pótolni, az ezeket készítő iparművészeti ág azonban Magyarországon aránylag fejletlen volt, annak ellenére, hogy több oklevél említ üvegesmestereket és figurális ablaküvegeket. A színes ablaküveg helyett inkább a freskó maradt a belső dekoráció legfőbb eszköze. Építészeti sajátságainknak tehát komoly következményei vannak képzőművészetünk fejlődésének, műfajainak terén is. A fal elsődleges szerepének ez a fennmaradása ugyancsak hozzájárul a reneszánsz építészet könnyű térhódításához, hiszen a fallal történő térlezárás a reneszánsz építészetnek is alap-principiuma, a falpillérekkel történő térlezárással szemben. A Budán működő királyi műhely európai helyzetéből, a stílusáramlatok átvételéből, országos kisugárzásából azt a következtetést vonjuk le, hogy ez az iskola döntő szerepet játszott a fejlődésben. A különböző királyi építkezések összefüggése ezt az országos szerepet látszik alátámasztani. Ezenkívül lokális iskolák működtek. A nyugati határsávon kívül, amely bizonyos időszakokban közvetlenül Ausztriához kapcsolódik, nagyobb páholy nyoma jelenleg nem mutathatók ki. Mindezt összevetve az írásos dokumentumokkal, különösen az építési szerződésekkel, nem tudjuk alátámasztani azt az eddigi felfogást, amely Magyarországon idegen páholyok rendszeres működéséről vélt tudni. A páholyszervezet bizonyítására a kőfaragó jeleket elégteleneknek tartjuk. Már csak azért is, mert városi vagy magánépületeken, amelyeket biztosan a városi céhek építettek, ugyancsak bőven és állandóan fordulnak elő kőfaragójelek. E döntőnek vélt bizonyíték nem állja meg a kritikát. A kőfaragójelek csak a szervezettséget bizonyítják. Előbb kolostori, majd főúri, de döntően királyi műhelyek játszottak irányító szerepet. Később nagyobb városok is kifejlesztettek építési szervezetet, mondhatnánk hatóságot és kőfaragó céheket. Ettől függetlenül a magyarországi építészetnek az északi és nyugati páholyokhoz való kapcsolata természetesen kézenfekvő. A magyarországi építészet szervezete hasonlatosabb lehet a franciaországi vagy az angliai szervezethez, ahol királyi műhely játszik irányító szerepet. A magyarországi helyzetet a történeti adatok alapján kell rekonstruálni. Magyarország történeti helyzete, a centralizált királyi hatalom ebben a vonatkozásban a franciaországi királyság szerepéhez hasonló ekkor, tehát a hasonló történeti feltételek hasonló, bár kevésbé fejlett szervezet létrehozását eredményezhették. Mégis építészettörténetünkben a teljesen más történeti adottságú német példákat másolták át. Hibás volt, hogy kutatásuk kiinduló pontját, az 1459-i regensburgi páholykongresszus határozatát szövegkritikailag nem elemezték. Nem vették észre, hogy Magyarország területileg a legkisebb osztrák tartományok után következik és mintegy odabiggyesztették a végére. Az 1459-ben fennálló történeti viszonyokat nem vették figyelembe. Nemcsak a politikai történelemben, de az anyagi kultúra és művészet emlékeiben is V. László uralkodása erős ausztriai befolyást mutat. Nyilván uralkodásának rövid intermezzo ja alatt az osztrák párt befolyására a bécsi páholy közvetlen hatása érvényesült. A Hunyadi-párt uralomra jutása után nemcsak az ellenpárti főurak, de a pártolt építészek egy része sem maradt itt véglegesen. A regensburgi páholy-összejövetelen Frigyes politikáját, az osztrák párt reményeit fejezték ki a határozatban. A középkori magyarországi építészet szervezetének vizsgálata párhuzamosan kell, hogy folyjék a stíluskritikai vizsgálatokkal, a külső hatások és belső fejlődés számbavételével. A műhelyek és városok szerepe sem ítélhető meg az ott működő kőfaragók, építészek szervezetének ismerete nélkül, mint ahogy a stílusfejlettség sem választható el az építészeti szervezet fejlettségi fokától. A magyarországi gótika méretben és stílusban arra mutat, hogy alkotóinak szervezete nem érte el mindenbea a nyugat-európai páholyok fejlettségi fokát, viszont tagjainak több szabadságot engedett, mint ez később a rensszánszra is jellemző.