Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

emléke a pozsonyi Eerenc-rendi templom mellett a János-kápolna 1361-ből ós száz évvel később a csütörtökhelyi (Spisky Stvrtok) kápolna. A típus lényege az, hogy teljesen egységes teret alkot, amelyet diadalívvel vagy falbeszögelés alkalmazásával sem bont meg. Legkorábbi tökéletes emléke a párizsi Sainte Chapelle. Lényegében tehát a gótika már a XIII. század derekán kis méretben megteremti azt a térformát, amely azután a XV. század végén és a XVI. században uralkodó típussá válik. A XIII—

XIV. században még nincsenek meg a technikának azok atökéletesebb eljárásai, amelyekkel nagyobb templomok belseje egységes térbe volna összefoglalható. Ehhez járulnak még a korábbi gótika térmegosztásának retrográd hagyományai is. A magyar gótikus építészet a térkialakításnak ezt az egységét a XV. század végén egy nagyobb és összefüggő csoporton keresztül érte el. Itt még néhol jelentkezik a szerzetesi kórus emlékeként a szentély összeszűkülése és a diadalív, a szegedi ferences, a kolozsvári Farkas utcai és a nyírbátori 19. kép. Nyírbátor. Református templom katolikus templomon, a nyírbátori református templom azonban már teljesen egységes teret alkot. A típus legfejlettebb példájának éppen ezért a nyírbátori református templomot tarthatjuk. A gótikus építészetnek ez az utolsó állomása, a fejlődésnek ez az utolsó szakasza a korábbi princípiumokat teljesen feladta, nemcsak a tér mellérendelő tagolása hiányzik, hanem az a törekvés is nyilvánvaló, hogy a boltozati szakaszokkal ne ritmizálja a belső teret. A belső tér ritmizálása a gótikus térkapcsolásnak alapvető elve éppúgy, mint a fontos és kevésbé fontos térsorok összefűzése, alárendelése is. Éppen ezért a boltozati bordáknak ekkor már inkább csak díszítő jelentőségük van. A hálóboltozat alkalmas volt arra, a keresztboltozat minden formájával szemben, hogy a templom szakaszait elhomályosítsa, a tagolást egyedül a félpillérek, a legyezőszerü boltvállak jelölték. A boltozat így közelebb került optikai benyomásban a dongaboltozathoz vagy a fiókos dongaboltozathoz, ami a reneszánsz jellegzetes boltozási formája, a hosszanti terek számára a hálóboltozat pedig távolról a kazettás mennyezetre emlékeztet. A kazettás mennyezet viszont a polgári építészet lapos gerendamennyezetéből származik, illetve annak antik mintákon alapuló felhasználása. így kerül a gótikus építészet — utolsó fázisában — a reneszánsz téralakító gondolat hatása alá és kerül szembe korábbi princípiumaival. Hasonló egységes terű templomok kialakítása természetesen nem magyarországi belső fejlődés, mert hiszen hasonló, de még nagyobb vonalú térkompozíciók gyakoriak különösen Angliában, pl. Cambridge Hall, vagy VII. Henrik kápolnája Westminsterben stb. Gyakori példákat ismerünk a közvetlen környező államokból, így pl. Ausztriából vagy Csehországból is. Egy jellegzetes sajátságra kell felhívnunk a figyelmet, hogy míg a nagy nyugati egységes terű kápolnák és templomok boltozatában és falain a késő-gótikus dekoráció dekadens és túlérett formákat ér el, addig ezek a magyar egységes terű templomok mértéktartóbbak, hálóboltozatuk és falaik elkerülik ezt a pompázatos vonaljátékot, a túlzsúfoltságot, a funkció és a statika megvetését, amelyben az építészeti elemek értelme már csakformális, tovább nem fejleszthető és zsákutcába vezet. A gótikus építészetnek ez az utolsó fázisa a gótika fénykorával szemben a plasztikai hatások elkerülését tűzte ki célul és a dekorációt Öncélú lineáris játéknak fogja fel. Ugyanilyen 57