Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

ellenséges magatartást tanúsít az építészeti elemek funkciójának kidomborításával, tagolásával, artikulálásával, az épületrészek és terek ritmizálásával szemben is. A pilléreknek fejezete, eltűnik, a szakaszok egymásba folynak, az épületet dekoráló szobrászati dísz egyre ritkább lesz, helyüket elfoglalják a megszakítás nélkül futó pálca- vagy hengertagok vonalas motívumai. A különböző építészeti tagok sem válnak el egymástól élesen, mint korábban az oszlopok vagy homorulatok erőteljes árnyékhatása által, hanem nyalábszerűen egymás mellett futnak, és sekély 1/4 ívek vagy ovális vájatok tagolják. A szemlélet eredménye a plasztikai benyomással szemben festői, sőt néha grafikus. Tulajdonképpen a XIV. századi grafikus építészet újjáéledése ez a XVI. század elején, de rendszertelenül és önkényesen. A XIV. századi fejlődés mélyén a geometria új eredményei állnak. A korai gótikában a pozitív elemek a döntők, oszlop, henger stb., a késő-gótikában a negatív elemek a negyed körívű ovális vagy homorú profilok jutnak túlsúlyra. A profilok hatása a betöltött és betöltetlen tér ellentétén alapszik és a kor térszemléletétől sem független. Az első fázisban a szobrászi, a betöltött tér hatását fejezi ki az építészet, míg a későbbi periódusban a tér üressége kelti a térélményt. A szobrokkal és oszlopokkal díszített korábbi kapukkal szemben a XV. század végének gótikus kapuit sekély mélységű profilos pálcatagok és azok áthatásából alakított vonalasnak ható díszítések keretelik. A vonaljáték uralkodik az ablakok, homlokzatok és párkányok díszítésében is. Fény-árnyék hatás csak arra korlátozódik, hogy a sekély domborodású profiltagok rajzos hatását biztosítsa. Erre számos példát hozhatunk fel : A Farkas utcai templom kapuja, a miskolci avasi templom északi és déli kapuja, a belvárosi templom északi kapuja stb. Legmerészebb dekoráció még az ablakok díszítésében maradt fenn, a decorated vagy flamboyant stílusból származó végső következtetéseket azonban a magyarországi gótika nem vonja le. A halhólyag vagy lángok tagoltak, formailag érthetők maradnak, ha szerkezeti szerepük közömbös is. A gótikának tehát utolsó fázisa, amikor az architektonikus díszítés teljesen megtagadja szerkezeti származását és szerkezetellenessé válik, Magyarországon nem következik be, ugyanúgy, amint ezt a boltozatoknál láttuk. Az építészeti hatásnak ez a száznyolcvan fokos fordulata, amikor az ellenkező végletbe csap át, mutatja azt, hogy a gótika a stílus által nyújtott minden lehetőséget kimerített. A gótikus építészeti díszítésnek ez az átalakítása párhuzamba állítható a térkapcsolás, illetve a gótikus belső tér átalakításával is. A bazilikális szerkezet, az empóriumok, majd a trifóriumok alkalmazása a belső teret az éles fény-árnyék hatások játékának engedi át, a hatás tehát erősen plasztikus. Az elosztottabb fényhatású, majdnem »plain air« csarnoktér nem nyújt szobrászati hatást, viszont fokozott térélményt kelt. Annak ellenére tehát, hogy a csarnoktér megteremti a reneszánsz előfeltételeit, a fény-árnyékhatásnak kisebb lehetősége miatt nem törekedik a reneszánsz terek szobrászati hatására, amely főleg az oldalfalak erőteljes tagolásából származik. Magyarországon a stílus felbomlásának az utolsó fázisa nem következett be, és így a gótikus építészet mindig megőrzött valamit az elindulás komolyságából, erejéből. Ha a későgótikus építészetünk egyik nagy egyéniségének, Kassai Istvánnak műveit vizsgáljuk, ugyancsak érezzük az alapformák mérsékelt és konstruktív alkalmazását. Megmarad a világos és áttekinthető szerkezet még abban az esetben is, ha mint a kassai szentségház szamárhátú íveit nem tartja egy síkban, hanem finom hajlattal meggörbíti. Ez a síkból való elmozdulás is mutatja, hogy ezek a formák már régen nem végeznek struktív szerepet. Lényegében a nyolcszögű, csavart oszlopra helyezett bártfai (Bardejov) szentségház is ugyanazt a gondolatot fejezi ki, tehát atektonikus. A magyar gótikus építészek is ismerték az európai gótikus divatnak ezt a változatát, de kisebb, kifejezetten díszítő részleteken kívül nem alkalmazták. így Kassai István előbb említett tisztán 20. kép. 1. Margitsziget. A domonkos apácák temploma. 2. Sopron. Szent Mihály-templom. 3. Keszthely. Ferences templom. 4. Pozsony — Bratislava. Szent János-kápolna. 5. A budai vár kápolnája (Seitl). 6. Csütörtökhely — Spissky Stvrtok. Zápolya-kápolna. 7. Zsigra — Zegra. Szentlélek templom. 8. Leibic — L'ubica. Mária mennybemenetele templom. 9. A budai vár déli földszinti csarnoka. 10. A vajdahunyadi — hunedoara-i vár lovagterme. 11. Budapest. Belvárosi templom. 12. Pozsony — Bratislava. A klarisszák temploma. 13. A nyírbátori református templom 58