Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Gerevich László: Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban 45-72

érthetőbbé teszik azt, hogy a fejlettebb gótikus stílus eredményei ennek a két rendnek az építkezésein keresztül jutnak el közvetlenül Magyarországra. Igen korán, megelőzve a környező országokat, a gótikus stílus beáramlásának ez a hulláma már az egész országot elborítja, hatása tartós, lényegében a késő-román építészeti formák átalakulását eredményezi. A rend szigorú építészeti előírásai szerint épül a margitszigeti apácakolostor, amit még a rá vonatkozó oklevél is hangsúlyoz. Egyhajós, meghosszabbított és boltozott szentélye egyenes záródású, a domonkos kolostori templomtípus egyik korai példája Európában. Világos, áttekinthető, prédikációra nagyon alkalmas egyhajós boltozatlan belső teret alakít, amely elképzelésében magában hordja már a késő-gótika további fejlődése által teremtett térrendszerek alapvonásait. A párizsi Jakobita-templom kéthajós tere a csarnoktemplom térrendszerének fontos példája lehetett. A korábbi alárendelő térfűzósek helyett a mellérendelő szimmetrikus térkapcsolás további állomás, amit végső fokon a reneszánsz old meg. A XIII. század derekán kialakuló budai építőműhely, amely úgy látszik a domonkos és ferences rend irányító hatása alatt állott, a közép-európai gótikus fejlődés élén haladt. Ez a műhely készíthette a királyi palotát is. A budavári Mária-templomot (később Mátyás-templom) azonban jobban ismerjük, amely 1255—1269 között készült. Származását az előbbiek alapján nem nehéz levezetni, a Rajna-vidéken és Franciaországban nem egy hasonló alaprajzú kolostori templom készült ebben az időben. így pl. a később átépített strassburgi domonkos templom ugyancsak hasonló alaprajzon épült fel; a tizenkétszög hét oldalával záródott és boltszakaszai nyúlt az egyenes záródású mellékhajók elé. Ezt a templomot 1254-ben kezdik el építeni (tehát körülbelül egyidőben a Mária-templommal). A hasonló kölni minorita templomot viszont 60-ban szentelték fel. Ebből is láthatjuk, hogy az ekkor készült legfejlettebb kolostortemplomok sem előzik meg a budai műhelyt. A nyugati homlokzatot természetesen másképpen tervezték, miután nem rendi templomról, hanem plébániatemplomról volt szó. A budai gótikus műhely kialakulására világos fényt vet a templom belsejének szobrászati díszítése is. Az első kőfaragóműhely emlékei megmutatják, hogy az új feladatokban a magyarországi késő-román templomokat építő idősebb kőfaragók is részt vettek : a romános indák és a lapos grafikus hatású növénydíszítések világosan bizonyítják ezt. A második kofaragóműhely azonban már felszabadult a romanizáló hagyományok hatása alól. Fő célja a természet naturalisztikus utánzása, szőlőfürtők, szőlőlevelek, tölgyfalevelek magasan kidomborodva jelennek meg az építészeti funkció szempontjából legfontosabb részleteken. Ha az oklevelek híradásának a templom építését illetően hitelt adunk, márpedig minden okunk megvan rá, hogy ezt tegyük, nem kétséges : a francia gótikának ez a haladás irányában tett legfontosabb lépése nálunk is a természethűség és a plasztikus forma kifejlődéséhez vezet. Közép-Európában először a budavári Mátyástemplomon jelentkezik ez az elsősorban Eszak-Franciaországhoz fűzhető növényi díszítés. A magyar gótikus építészetnek a legfontosabb iskolájához tartoztak mindazok a kolostorok, templomok, amelyek ekkor, a XIII. század derekán túl Budán és Pesten épültek. Különösen fontos ez, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a gótikus iskola nemcsak a templomok építésében tűnt ki, hanem az első budai magánpaloták és lakóházak terén is, amelyeket ekkor egymás után sorra emeltek és amelyek ugyanezen építőműhely emlékeinek tekinthetők. Ezt látszik igazolni jó néhány szórványlelet. Optikai csalódás, illetve az építészettörténet teljesen helytelen megítélése volna, ha a középkori építészetet csak, vagy elsősorban, egyházi emlékeken keresztül mérnék fel, igaz ugyan, hogy a XI—XII. században a kőépítészet legnehezebb feladatait az egyházi jellegű épületeken oldották meg. Viszont a magyarországi középkori építészet fejlődése világosan mutatja, hogy a XIII. században a kő lakóépületek számbeli túlsúlyuk mellett már minőségben sem maradnak el az egyházi épületek mögött. A lakóépületek hatása ugyanis a gótikus templomrendszerek kialakulására ebben a korszakban válik jelentékennyé, éppen az előbb említett kéthajós tereken keresztül is. A XIII. században már a kőfaragómesterek, építészek feladatainak jelentékeny része a lakóépületek készítéséből áll, s így önkénytelenül is azok hatása alá kerülnek. Bár a páholyrendszer külföldön elsősorban az egyházi épületek építésére terjed ki. A gótika érettebb alkotásaiban már a világiasodás folyamata konkréten felismerhető. Vonatkozik ez az épületszobrászat módjára is, tárgyára is. Naturalisz-