Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

A néhány előkerült Árpád-kori pénz (30—37. sz.) nem mond semmi újat, bár keltezési értéke igen jelentős, mert a várpalota életének legrégebbi idejébe nyúlik vissza. A XIV. században Zsigmond koráig még elég szórványos a pénzek előfordulása. Róbert Károly, Nagy Lajos és Mária idejéből általában a legközönségesebb fajok tűnnek fel a szokásos és ismert ver de jegyekkel. Az éremleletek zöme Zsigmond — I. Mátyás korára esik. Új faj — mint említettük — nem került elő, viszont a veretek gazdag sorában rengeteg a jegyváltozat, és ezek között akad eddig nem ismert új verde jegy is.

4 Ezek jelentősen kiegészítik a verde jegyek eddig ismert dús sorozatát. Áttekintve az egész középkori anyagon az említett értelemben (tehát az Eremtár gyűjteményéhez viszonyítva), a következő pénzfajokon találtunk új ver de jegyeket: I. Ulászló korából a C 145A dénáron W—0, a Cl 49 A dénáron A—n, A—S és S—L, a C 149C dénáron W—G, W—S, Hunyadi János korából a C 162 dénáron B—P, I. Mátyás C 217 denárán K—A, a C 218 denárán n—E, a C 219 denárán B—A és B—E, a C 228 dénáron B—E és a C 243 obulusán C-liliom, végül János király C33lAdenára R—A jeggyel előfordul 1527-ből is (ilyen évszámmal eddig nem ismertük). Lényegileg ezek a jegyváltozatúk jelentik az újat a középkori sorozatban. Kívánatos ezekre külön felhívni a figyelmet, mert a középkori pénzek ver de jegyeinek az írott forrásokból ismert kamaragrófok neveivel való azonosítása fog egyszer majd e pénzfajok végleges időrendjének megállapításához hozzásegíteni. E felsorolt néhány jegy feloldásába vagy legalább a feloldás megkísérlésébe ezúttal nem lehet belemenni, mert ez a művelet csupán a teljes anyag felhasználásával és minden ismert adat egybevetésével végezhető el eredményesen. A többi jegyváltozat sokféleségéből mintegy kiugrik a B jegyű összetételek gazdag sorozata. A B betű a budai pénzverde jegye. A budai pénzverő központi jelentőségű volt az egész XV. század folyamán, és budai lelőhelyről lévén szó, érthető e gazdag sorozat jelenléte. E biztos lelhelyű és viszonylag nagyszámú budai veretű pénz pedig rendkívül becses forrásanyagot jelent a budai pénzverés történetének tanulmányozásához. Feltűnően nagy számban fordul elő a többihez viszonyítva Zsigmond korából a C 125A obulus (200 db), a 129 quarting (162 db), I. Ulászló idejéből pedig a C 145A (204 db) és C 146A (161 db) dénár. Ezeknek bőséges forgalmát mutatja, hogy a rendes veretek között elvert, kettős veretű, egylapú, egymásra vert stb. példányok is előfordulnak. Ezek a verdéből a sietve történt verés következtében kicsúszott »selejtes« példányok. Csak tömeges forgalom esetén tűnhetnek fel, mert a kivert pénzmennyiségnek általában csak kis hányadát szokták kitenni. Mellettük az egykorú hamisítványok viszonylag nagy száma is a tömeges forgalomra mutat. Ugyanis ezekre nézve is áll a fenti megállapítás a jó véretekhez viszonyított arányt illetőleg. így pl. a C 125A obulus sorozatában 33 nyilvánvalóan hamis (réz) veret ismerhető fel, ami az egész sorozat 1

/

6 részét teszi ki. AC 125A obulus hosszú verési és forgalmi ideje (1390—1424) indokolja tömeges előfordulását, a C 129 quarting pedig súlyos pénzrontási folyamaton ment keresztül, és nyilván mint erősen inflációs jellegű pénz forgott nagy mennyiségben 1430—1437 között. Körülbelül hasonló inflációs ok magyarázza I. Ulászló C 145A és C 146A denárainak feltűnő nagyszámú előfordulását is. Ennek a két denárfajnak előkerült példányait vizsgálva azonban különös jelenségre lehetünk figyelmesek. Maga a két típus eredetileg is billon veret volt, tehát csökkentett pénzlábú kibocsátás. Inflációs jellegét mutatja a folyton csökkenő pénzláb, ami végül is a teljesen rézből vert példányok forgalmához vezetett. Az inflációs tünet nagytömegű kibocsátást követelt meg, ami sietve történt verésre vezethetett. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy e két éremfajnak számos előkerült példányán az éremképek torzultak, gyakran egészen barbár jellegűek, a verdejegyek értelmetlenek stb., noha az érmek karaktere hivatalos veretre enged következtetni.

5 A különös helyzet most abból adódik, hogy ennél a két fajnál nem lehet tudni, hogy az éppen szóban forgó példány valójában hivatalos torz veret-e vagy esetleg talán mégis egykorú hamisítvány. A szétválasztásra sem az éremkép tisztasága, sem az érem finomsága nem nyújt vezérfonalat, mert a hivatalos veret is lehet rézből készült eltorzult kibocsátás. Maga az egész sorozat viszont a sok barbarizált éremképpel és verdejeggyel kitűnő anyagul szolgálhat a két pénzfaj verésének és forgalmának megismeréséhez. A B jegy jelentős számú előfordulása követ199