Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

mel vizsgáltuk a leletanyagot a budai pénzverés közelebbi megismerését előmozdító adatok feltárása szempontjából. Egyszóval ez a kiértékelés inkább csak rámutat a feldolgozott leletanyag jelentőségére, a későbbi részletkutatások számára hagyva az összes levonható következtetések és felhasználható bizonyító adatok kiaknázását. Ilyen részletekbe menő munka amúgy is csak az összes ismert egyéb leletadatok, írott emlékek és más felhasználható források gondos egybevetésével végezhető el. Az előttünk fekvő leletanyag magában véve szintén csak egy forráscsoport, bár némely eddig homályos problémára nézve — mint látni fogjuk — önmagában is értékes felvilágosításokat nyújt. * Az előkerült és feldolgozott érmek száma összesen 2837 db. Ebből antik pénz 32, középkori magyar pénz 1492, újkori magyar (és erdélyi) pénz 943, külföldi veret 321, végül jeton és bárca 49. A túlnyomó tömeg — érthető módon — a középkori magyar pénz, viszont meglepő az antik pénzek előfordulása. Közelebbről nézve az antik pénzek (31 római és 1 bizánci) előfordulási körülményeit, azt találjuk, hogy ezek többnyire XV, századi pénzekkel együtt kerültek elő, illetve, ha esetleg szórványként magukban, akkor is olyan lelőhelyekről és olyan rétegekből, ahol közvetlen közelükben megint csak középkori pénzek tűnnek elő.

2 Tehát ezek semmi esetre sem jeleznek ókori rétegeket. Nem az antik világ közvetlen itt maradt emlékei, hanem a XV. század folyamán kerülhettek jelenlegi lelőhelyükre. A vár környékén (Aquincum stb.) jó lelőhelyek lehettek már ebben az időben is, és a különböző utakon a várba került antik érmek itt elszóródva vegyülhettek a többi középkori pénz közé. Lehetséges, hogy közvetlen érdeklődés is nyilvánulhatott meg irántuk, hiszen a reneszánsz és protoreneszansz világ figyelme általában az antik kultúra emlékei felé irányult. Nálunk is maradtak fenn szórványos adatok arra nézve, hogy az éremgyűjtés kezdeti csírái már ebből az időből kimutathatók.

3 Nem kívánunk messzemenő következtetéseket levonni ebben a vonatkozásban, de az antik pénzek lelési körülményeinek vázolt jellegzetességét a lelőhelyek szerinti összeállítás hűen visszatükrözi. A középkori magyar pénzeket egységesen nézve, velük kapcsolatban mindenekelőtt néhány általános megállapítást lehet levonni. Az első megfigyelés az, hogy az ásatások új típust nem hoztak. Az eddig ismert középkori magyar éremfajok sok új változatban fordulnak ugyan elő, de a Corpusban feldolgozott óremsorozatot új faj nem gyarapítja. Másik általános megállapítás az, hogy ritkább veretek bukkantak ugyan fel, de magasabb értékűek alig. Ez azt jelenti, hogy találunk ugyan a leletanyagban néhány olyan érmet, amely csekély számú fennmaradt példányánál fogva mai szemmel ritkaságnak tekinthető (pl. 432. és 433. sz.), míg a maga korában éppen olyan forgópónz volt, mint a többi, viszont rendkívül ritkán fordul elő az egyébként nem ritka, de súlyosabb fémértékénél fogva a maga idejében magasabb forgalmi értékkel rendelkező érem. Pontosabban megjelölve, alig találunk aranyforintot (469. sz.) vagy garast (38, 471. sz.) a középkori leletanyagban. Ez a körülmény magában véve is igazolja, hogy a kiásott éremtömeg valóban, a szó szoros értelmében vett »szórvány anyag«. A szemétgödrökben vagy a lakott helyek egyéb különböző pontjain véletlenül elvesztett vagy elszórt pénzek ezek a maguk korában is csekélyebb értékű példányok, míg az értékesebb véreteket nyilván gondosabban megbecsülte és őrizte tulajdonosuk. Bízvást feltehető ezekután, hogy az így fennmaradt éremanyag a saját korának mindennapi forgalmi pénze volt és ennélfogva datálásra kiválóan alkalmas anyag. Az újkori sorozatra nézve is áll ez a megállapítás. Két talléron kívül csupa aprópénzből (főként dénárból) áll a leletanyag, eltekintve egy néhány dukátot magában foglaló zárt leletnek kincsleletként kezelendő előfordulásától. Az újkori anyagra nézve viszont egy további általános megfigyelés rögzíthető le. Feltűnően sok közte az egykorú hamisítvány. Hamisítványok a középkori veretek anyagában is bőven találhatók, de az újkori sorozatban az egykorú utánzatok az egész anyag tekintélyes részét teszik ki. Ez a körülmény újólag megerősíti azt a már leszögezett felismerést, hogy az ásatások folyamán előkerült érmek valóban a rendes napi forgalomból kihullott pénzanyagot nyújtják. E néhány általános megállapítás után rátérhetünk a részletmegfigyelések közlésére. 198