Budapest Régiségei 17. (1956)

ANYAGKÖZLÉSEK - Huszár Lajos: A budai Várpalota ásatásainak éremleletei 197-240

HUSZÁR LAJOS A BUDAI VÁRPALOTA ÁSATÁSAINAK ÉREMLELETEI Azok az éveken át folyt nagyszabású ásatási munkálatok, amelyek a budai várpalota területének feltárását eredményezték és minden vonatkozásban rendkívül gazdag leletanyagot hoztak felszínre, nem voltak eredménytelenek az éremtan szempontjából sem. A munka megindulásának első pillanatától kezdve nyilvánvaló volt, hogy ilyen központi fekvésű, történetileg elsőrangú fontosságú lakott helynek a kutatása nem fog éremleletek felbukkanása nélkül lezajlani, de az eredmény az előlegezett reményeket a legmesszebbmenőén felülmúlta. A régészeti és történeti becsű leletanyaggal együtt ugyanis bőséges sorozatban tűntek fel a palota életének virágzó korszakából a pénzek, és az így összegyűlt tetemes éremanyagot most egységes feldolgozásban tesszük közzé. A hasonló természetű ásatások rendszerint bőven ontják az ilyenfajta éremanyagot, de az itt kiásott éremtömeg már mennyiségénél fogva is vetekszik bármelyik ismert hasonló feltárás feldolgozott és közölt anyagával. A napvilágra került éremanyag jelentősége természetesen sokféle irányú, azonban általában három főbb szempont szerint jöhet különösen figyelembe. Magától értetődőleg elsősorban mint önálló forrásanyag, azaz mint numizmatikai emlék kerül vizsgálat alá. Másodsorban mint jórészt megbízható korhatározó adat jelentős, és ilyen vonatkozásban a vele együtt előkerült tárgyi emlékek keltezésére használható fel jó eredménnyel. Végül az egész éremanyag a maga teljes sorozatában, illetve az egyes kisebb-nagyobb zárt leletek anyagának tanulmányozásával a lelőhely — jelen esetben a budai vár — egykorú pénzforgalmára (és így közvetve gazdaságtörténetére) nézve hiteles bizonyító anyagot nyújt. Természetesen ezzel korántsem merült ki minden lehetőség az alábbi gazdag forrásanyag tudományos kiaknázása szempontjából, de ez a három főbb irányelv vezetett minket az anyag feldolgozásánál, és ez lebeg most is szemünk előtt a közzététel alkalmából. Az éremanyag kiértékelése a három említett főbb irányelv egyike tekintetében már korábban megtörtént.

1 Akkor a harmadik, vagyis pénzforgalmi szempontból tekintettünk végig a feldolgozott anyagon. Ezzel a problémával tehát most nem kívánunk foglalkozni. Ezért inkább a másik két szempont figyelembevételével állítottuk össze az anyagot kétféle sorozatban. Egyrészt igyekeztünk ugyanis az előkerült összes érem lehetőség szerint pontos meghatározását nyújtani egységes időrendi összeállításban, másrészt pedig a kisebb-nagyobb területi egységeken belül a legmesszebbmenő pontossággal megállapított lelőhely meghatározások szerint osztályoztuk az ilyen lelőhelyeken szórványosan vagy leletekként előkerült éremanyagot. Minthogy az utóbbi összeállítás eredményei elsősorban e meghatározott lelőhelyeken az érmekkel együtt előkerült tárgyi emlékek feldolgozóit fogják elsősorban érdekelni a keltezés szempontjából, ezen közzététel alkalmából inkább az anyag numizmatikai kiértékelésót kíséreljük meg. Ezt a kiértékelést azon megfigyelések lerögzítésével fogjuk elvégezni, amelyeket az éremanyag meghatározása és feldolgozása alkalmából észleltünk. Nyilvánvaló, hogy ez a kiértékelés nem terjedhet ki mindenféle vonatkozásban a feldolgozott anyagra. Erre sem hely, sem lehetőség itt nem nyílik. Csupán arra törekszünk, hogy rámutassunk néhány olyan szempontra, amelyet az éremanyag felvet, felvessünk problémákat, amelyek megoldásában e leletek segítséget nyújthatnak, vagy ismertessünk olyan itt feltűnt példányokat, amelyek numizmatikai szempontból különös érdekességre tarthatnak számot. Különös figyelem 197