Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

szakszerű megmunkálását olvashatjuk le. A dísztál öble és szélének pereme hiányzik ugyan, de az abroncsos talpperem külső szegélyén a sötétkékkel festett és árnyalt, összefűzött gyöngyökből alkotott sorminta gyakorlott festő kezét árulja el. A szél kékkel és naranccsal festett részletén elegáns reneszánsz ékítmények között övgyűrűbe foglalt, szálkás sugaraktól övezett címerpajzs díszlik. A hasított pajzs baloldala üres, jobb mezejében három sötét és három világos vízszintes pólya helyezkedik el. Az ismeretlen címer tükörképét viszontlátjuk a modenai Biblioteca Estense Leon Baptista Alberti, De re aedificatoria című művének címlapján. E Corvinánk — Hoffmann Edit megállapítása szerint — 1485—1490 között készült a budai könyvmásoló műhelyben.

38 A címlapot alul Mátyás VIII. számú címere ékesíti, a lapszél pillaszterdíszében fölülről lefelé három címerpajzs helyezkedik el : a sárkányos Báthory-címer, a Hunyadiak besztercei vörös oroszlánja és fönt leírt ismeretlen pólyás címerünk. Corvinánk első lapjának címerösszeállítása nyilván valamely emlékezetes alkalomra készült — s feltehetjük —, hogy dísztálunk készítése, amelynek peremén is több címer helyezkedhetett el — szintén ezzel az alkalommal függ össze. Mint azt Corvinakutatóink megfigyelték, a Budán dolgozó másolóműhely Mátyás birodalmának gyarapodásával az uralkodó címerébe fölvett bővüléseket fürgén követte, ül. alkalmazta, míg a Firenzében rendelt kódexek címerei általában a megadott merev alapsémát ismétlik. A tárgyalt pólyás címer Mátyással vagy környezetével lehetett szoros kapcsolatban, de kevéssé valószínű, hogy a már vélelmezett emlékezetes alkalomról a távoli Itália mesterei értesültek volna. Ez úton címeres dísztálunk töredéke a modenai Corvin-kódex budai eredetét is megerősíti. Külön figyelmet szántunk a díszedényünk címerét sugarasan övező szálkás díszítmény elemzésére. Az olasz majolikafestészetnek a rajztechnikából következő kedvelt motívuma ez, és lépten-nyomon előfordul, hol az ún. »pávaszemes« minta tollpihéjeként, hol kígyózó zegzug vonallal összekapcsolva. Utóbbi mintának a »Szent Bernát sugara« nevet adta az olasz szaknyelv. Megállapítottuk, hogy a Budán készített Corvinák azon lapjain, amelyeket a kutatás Franciscus Italus de Mediolano és a »madocsai apát«, illetve annak köréhez kapcsol, az uralkodói címerek zömét hasonló sugaras díszítmény övezi. A közös díszítőgyakorlat e parányi részlete tehát ismét kifejezően utal a két budavári királyi műhely bensőséges kapcsolatára. E kapcsolatot — amelyre már több ízben tárgyszerűen rámutattunk — még kiegészítjük több olyan motívummal, amely a Corvina-műhely kedvelt mintakészletéből való. A fűzött gyöngysor mellett — amilyent címeres dísztálunk peremén láttunk, s amely egyik padlótéglánkon is szerepel — egy másik dísztál-töredéken megtaláljuk a lebegő gyöngyök motívumát is. Leletünk azonos anyagú és azonos színekkel festett talpastál volt, mint előbb tárgyalt emlékünk. A fennmaradt szélrészen a kékkel árnyalt gyöngyök oly előadásával találkozunk, mint a »madocsai apát« köréhez tartozó müncheni Béda-kódexen. 27. kép. Majolika tintatartó. Buda