Budapest Régiségei 17. (1956)

TANULMÁNYOK - Voit Pál - Holl Imre: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye 73-150

Az öt, részben egymáshoz illő töredék egy durva agyagból korongozott, vörösre égetett, vastagfalú — mintegy félméter magas — edény részeit alkotta. A külső felületen porózus, türkizes árnyalatú fehér nyersmáz réteg nyomai láthatók. A könnyen leporló réteg maradványait még a lelőhelyről való kiemelés alkalmával vegyi eljárással azonnal a felületre rögzítették. E rétegen, szintén málladékos anyaggal felrajzolt olasz stílusú karéjos, kunkorodó, helyenként vonalkázással árnyalt lendületes lombdíszt festett az edény készítője.

36 (24. kép). Miután tudjuk, hogy a budai palotában majolikaedényeket készítettek, s ismerjük az ónmázas eljárás folyamatát, nem nehéz töredékünkben a budai majolikagyártó műhely egy »félkész« díszedényére ismernünk. Mesterünk a már egyszer kiégetett hatalmas albarellót újra felhevítve megmerítette a híg mázpépbe s a budai gyártmányokról már ismert türkizes árnyalatú rézoxidos ónmáz — a száradás után — porló »nyersmáz« alakjában rakódott a felületre. Erre a nyers mázra már fel is rajzolta a díszítményt, de a végső égetés — midőn a máz és a festés ragyogó, 26. kép. Majolika dísztál töredéke. Buda tüzesfényü mázzá olvadt volna össze — elmaradt. Nyilván az eljárásba hiba csúszott és az edényt nem volt érdemes már kiégetni, esetleg a művelet közben a tárgy megsérült vagy eltörött. Félredobták és más szemétanyaggal együtt mai lelőhelyére került, ahol XV. század végi, XVI. század eleji gazdag reneszánsz leletekre jellemző rétegben feküdt.

37 Készítője nem lehet más, mint az az ismeretlen olasz mester, aki műhelyünket megszervezte és az ábrás padlócsempék első csoportját, az emblémás lapokat gyártotta. Legfényesebb tanúbizonysága ez a monumentális kerámiai termék annak, hogy Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye, az olasz előképekhez hasonló, pompás díszedények előállításával is foglalkozott. Minthogy a művészi szépségű díszedények készítésére ily ritka értékű bizonyíték áll rendelkezésünkre, a már eddig is budai gyártmányoknak vélt díszedény-csoportot a legnagyobb biztonsággal sorolhatjuk műhelyünk java termékei közé. A csoport vörös és rózsaszínbe átmenő alapanyaga színben egyezik az épületkerámia alaptermékének színével, de az agyag minősége bizonyos különbözőséget mutat. Míg a külső, eddig ismeretlen helyen működő téglavető, illetve fazekastelep első égetésből származó termeivényei durva, szemcsés, lyukacsos tömegűek s a korábban tárgyalt használati edények alapanyaga sem sokkal finomabb, addig díszedényeink újabb csoportjához ugyanennek az agyagnak gondosan megmunkált, iszapolt és előkészített változatát használták föl. A formáihatóság, a finomabb részletek mintázása megkövetelte az előkészítő műveletek gondos elvégzését. E munka természetesen a palota műhelyében, az égetőkemencék előtti nagy csűrszerű helyiségben folyt, a mester állandó ellenőrzése mellett. Az anyagot gyúrták,, labdákká formálták és hosszú vászon- vagy bőrsüvegekben átszűrték, míg az kavicsmentes tiszta, állapotot nem nyert. Az ilyen agyagból égetett áru megfelelő sűrűségű és szilárdságú volt. A budavári műhely egyik legszebb darabja egy hófehér mázzal borított sötétkék és narancsszín festéssel dekorált dísztál-töredék, törésfelületéből a budai yörös agyag fönt leírt szorgos és. 104