Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

61 — 65. kép. Használati tárgyak az A helyiség III. építési periódusából •— 66. kép. Mécses az udvarrész feltöltéséből töredékek ; a B jelzésű sírban talált üvegtöredéken AVE (A ésV ligatúrában) feliratot olvastunk. A betűk vésett technikával készültek. A Valentinianus-kori bélyegestégla és all. Constantius érem valószínűvé teszi, hogv e tárgyak a IV. sz. legvégén kerülhettek a sírba. A 15. sz. téglasírban szürke agyagkancsó mellett üvegpohár töredékei mutattak arra, hogy itt esetleg ókeresztény szimbolikával számolhatunk. A 22. sz. sír félgömb alakú üvegpohara (94. kép) szintén e rítus példáit szaporítja.

153 Az 5. sz. kőlapokból kirakott sírban kétszeri temetkezést figyelhettünk meg. Az alsóbb szinten gyermekváz feküdt. Ehhez a sírhoz tartozott egy kisméretű csontkarperec, amely töredékesen maradt csak meg

154 (83. kép). Ugyancsak gyermek viselhette azt a szívalakú csontlapocskát, amelyet a 27. sz. sírban, a gyermek ólomkoporsóban találtunk. A csüngő át volt fúrva,

155 s így talán arra a borostyángyöngysorra lehetett fűzve, amelynek egy-két szemét a leletek közt találtuk. Az együttes bronzérme, amely a leletek korához útmutatóul szolgálna, annyira átégett, hogy nem határozhattuk meg : mérete a IV. sz.-i kisbronzoknak felelne meg. Az 1. sz. női sírban arany fülbevaló mellett két csonthajtű feküdt. Aranyozott végű volt a 8. sz. sír hajtűje (77. kép). Mindkét sírban II. Constantius érme tájékoztat a temetkezés koráról. A 4. sz. sír mellett a földre szórtak egy csontnyelet (78. kép). Azonos darab került elő a Vöröskereszt u.-ban. Agyagedény mellékletet alig néhány esetben figyelhettünk meg. A 2. sz. sírban gyermekváz mellett durva, fekete, hullámvonallal díszített edény töredékei hevertek,

156 amelyekhez hasonló darabokat Brigetio legkésőbbi, ún. Cellás temetőjéből ismerünk, valamint a leányfalusi burgus késői kerámiaanyagában.

157 A 4. sz. sírban a csontváz lábánál a provinciális edényformák között szokatlan kiöntőszájú kis csupor volt. Az edény korongon készült, de egészen rosszul iszapolt és égetett (96. kép). 64