Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

A 15. sz. sírban és a 22. sz. sírban azonos formájú szürke kancsók voltak,

158 az előbbi mellett agyagpohár is feküdt (97. kép). Az első edény mellékletét II. Constantius érme képezte. Ez az edényforma általános a IV. sz. második felében. Temetőrészlegünk 9, éremmel datált

159 sírjában a legkorábbi pénz Julia Mamaeától való, de a III. sz. első feléből származó érem ellenére is e sír leletegyüttese legkorábban a III—

IV. sz. fordulójára tehető. Ez a sír egyébként az egyik egy tömbből faragott kőláda, amellyel kapcsolatban már megjegyeztük, hogy a temető többi sírjánál kb. egy félévszázaddal korábbra keltezhető. A fentebb felsorolt jellegzetesebb mellékletek alapján e gazdag sírok arra utalnak, hogy a IV. sz. legelején tehetős család tagjait temették itt el.

160 A K-NY-i tájolású, magasabb szinten fekvő sírok egyharmadában II. Constantius pénzét találtuk. Egyharmadában meghatározhatatlan IV. sz.-i kisbronzok voltak, amelyek egyikét a leletegyüttes Valentinianus bélyegű téglája ugyancsak már a század végére datálja. A mellékletek alapján a IV. s^. utolsó harmadát jelölhetjük meg a% épületekbe vágott sírok és a bokájuk csatlakozó temetőrés^ koraként. A sírládákhoz másodlagosan felhasznált kövek nagy része épületekből elhurcolt párkány, küszöb vagy pillértöredék volt (73., 74. kép). Akadt közöttük olyan is, ahol korábbi szarkofágok akroterionos tetőit szabták fel az új koporsó oldallapjai részére. A 20. sz. sír fedelét egy korábbi sírtábla helyettesítette, ábrázolással lefelé fordítva (98. kép). Ezen a balra lépő maenas mögött az élénk kékre festett háttér is épségben volt a feltárás pillanatában. Sírtáblánk díszítéséhez legközelebb egy dunabogdányi kő áll,

161 amelyen a táncosnő alakját borostyáninda veszi körül. A borostyánindás keretelés jellemző az egyik aquincumi kőfaragóműhely stílusára. Nagy Lajos és Kuzsinszky foglalkoztak e műhellyel, amelynek működési idejét is megállapították. Ennek alapján a sírkő a II—III. sz. fordulóján készült. A 6. sz. sír oldallapjait képezték a Szilágyi János cikkében, a 3. és 4. képen látható feliratos sírkövek.

162 Érdekességük, hogy felépítésük és díszítésük miatt egészen közel állnak egymáshoz, mégis alaposabb részletmegfigyelések során kitűnik, hogy C. Ael. Alexander sírköve a Proclianus házaspár sírtáblájánál korábbi. C. Ael. Alexandert még Antoninus Pius korabeli hajviselettel ábrázolja a kőfaragó,

163 ezzel szemben Val. Proclianus homlokból kifésült haja és szakálla a Severus-korra vagy későbbre utal. Feleségénél éppen szembeszökő a Severus-dinasztia hajviselete. Ha a két sírtáblát néhány jellegzetes aquincumi sírkő mellé állítjuk, szintén arra az eredményre jutunk, hogy Kuzsinszky

164 és Nagy Lajos

165 korhatározásai alapján a két emlék készítése között egy félévszázadnyi idő telhetett el. Ezáltal nyomon követhetjük az aquincumi kőfaragóműhelyek stílus változásának két egymásra következő korszakát. A 3. sz. kősírláda fejnél levő rövidebb oldallapját felirattal befelé fordított tábla helyettesítette. Ezen verses sírfelirat olvasható.

166 Itt említünk meg egy reliefszerű sírkövet, amelyet ásatási területünkön a lakóházak bontása során találtak az épületbe falazva. A meglehetősen sérült ábrázolás (99. kép) vízöntő férfialakja szintén valamelyik provinciális műhelyben készülhetett.

167 A korsóból öntő alakhoz Nagy T. szerint Lysippos szandált oldó atlétája szolgáltatta az eredeti mintaképet. I. sz. 200 körül működik a kőfaragóműhely Aquincumban. Erdélyi G. figyelmeztetett arra, hogy szarkofág-old állaphoz tartozik töredékünk.

168 A Kiscelli u.-i sírok mellékleteihez a megfelelő párhuzamokat 67. kép. A 2. épület kibővítése a III. építési periódusban 5 Budapest régiségei 65