Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Sz. Póczy Klára: Római épületek Óbudán a Kiscelli u. 10. sz. alatt 41-87

44. kép. Páva töredéke a D helyiség falfestéséből 58 Ugyanennek a helyiségnek a falfestését felül stukkópárkány zárta le (70. kép), ezen kanyargó indák közt virágmintát látunk. Ugyanez a stukkódísz eddig már két aquincumi épületből ismeretes: a polgárváros nagylakóházának déli, emeleti terméből

103 és a táborváros Vihar u.-ban feltárt egyik épületéből.

104 Mindhárom épület stukkói azonos matricából kerülhettek ki. Lapos relief kezelésük alapján Nagy L. a III. sz. legvégére keltezi ezeket.

105 Az M és L helyiségben is ugyanennek a stukkópárkánynak a töredékei kerültek elő. A falak festéséből eredeti helyén csak a lábazati rész maradt meg, amelyen fehér alapon vörössávos keretezést látunk; a két helyiség között a legömbölyített ajtófélfát egyszínű vörösre festették. A felsorolt, mintával díszített táborvárosi falfestmények közös vonása, hogy mindegyiken égés, füstölés nyoma látszik. A Kiscelli utcai épületeken is nagyobb tűzvész pusztíthatott végig, erre mutatnak a 4. épület padlószintjén talált égésfoltok. Az A és F helyiségek és a 3. számú épület észak-déli fedett udvara is leéghetett ekkor, mert a legfelső szinten sok tetőfedő cserepet találtunk, éppen azokban a helyiségekben, amelyeket megfigyeléseink szerint ez után a pusztítás után már többé nem hoztak rendbe. Ezeken az épületeken kívül a IV. sz. közepe előtt égett le Nagy Lajos szerint a Raktár u.-i római épület,

106 a Szél és Szellő utcák sarkán álló magánház,

107 a Vörösvári u. 22. sz. alatti

108 és a Laktanya u. 26. sz. alatti

109 díszes épületek. A IV. sz. első felében számos barbár betörés és nagyobb támadás következett be Aquincum körzetében. Csak találgatásokat kockáztatnánk meg, ha az épületek pusztulását valamelyik háborús eseménnyel hoznánk kapcsolatba. Mégis megemlíthetjük a 332. évi hadjáratot, amelynek során I. Constantinus verte le seregével Aquincum közelében a szarmatákat.

110 Ekkor Aquincumtól délre, Camponát is felégették a barbárok s ennek a pusztulásnak a nyomait igazolták a nagytétényi ásatások.

111 Összefoglalva a fentieket: a második újjáépítés során, vagyis a III. periódusban a két régi épületet harmadszor is kifestik. Az M, L, V helyiségek falát körösdíszű folytatólagos mintával díszítik, a helyiségek közötti ajtófélfára kerítést utánzó minta kerül. A hidegvizű fürdőkádas helyiségben feliratot is festettek a falra, a szövegből azonban csak egyes betűk maradtak épen. A már meglevő két épülettől délre két újabb épületet emeltek. Ezek összefüggtek a korábbi épületekkel, amit az bizonyít, hogy a négy épület padlószintje azonos volt. A fentebb említett 332. évi háborúval kb. egy időben a tartomány polgári helytartója Aquincumból áttette székhelyét talán Sopianaeba.

112 E két tényező következtében Aquincum jelentősége lényegesen alászállt, s a város történetírói szerint a ,,jólét nem tért vissza többé falai közé".

113 45., 45/a kép. Töredékek a vadászj elenetbol