Budapest Régiségei 16. (1955)

KRITIKA, KÖNYVISMERTETÉS - Szilágyi János: Hozzászólás a tudományos színvonalon álló, népszerű múzeumismertetések kérdéséhez 435-440

KRITIKA, KÖNYVISMERTETÉS HOZZÁSZÓLÁS A TUDOMÁNYOS SZÍNVONALON ÁLLÓ, NÉPSZERŰ MÚZEUMISMERTETÉSEK KÉRDÉSÉHEZ E. SiPoboda: Carnuntum, seine Geschichte u. seine Denkmäler, 260 o., 20 szövegközti kép, 1 térkép, 52 képes tábla, 2. kiadás, Wien 1953. — Römische Forschungen in Niederösterreich I. k. Miután elfogyott az 1949-ben, ugyanezen a címen kiadott ismertetés a carnuntumi kutatásokról, az alsó-ausztriai tartományi kormányzat többszörösen bővített 2-ik kiadásban nyomatta ki a carnuntumi ásatások népszerű ismertetését. Carnuntum, Bécs és Pozsony közt, Nyugat-Pannónia fővárosa, Aquincumhoz hasonló szintén légiótábor-hely. Carnuntum kutatásától várhatjuk elsősorban a párhuzamokat és kiegészítő ismereteket a mi Aquincumunk, Kelet-Pannónia fővárosa és ugyancsak határmenti katonai központ emlékeinek magyarázatához és történelmének tisztázásához. Emellett még sürgős megírásra vár az aquincumi népszerű, tudományos színvonalon álló, történeti hátteret is nyújtó részletesebb Vezető. Mindezért időszerűén tanulságos a carnuntumi kutatásokról írt tájékoztató módszerbeni és eredményeket vizsgáló elemzése. A 2. kiadás bővítettségét főleg a 75 oldalas jegyzet-fejezet teszi ki. A jegyzetekben nyújtja E. S. bizonyítékait az általános felfogástól gyakran eltérő álláspontjaihoz és a behatóbban érdeklődő olvasók számára a forráshelyek és a legfontosabb irodalom felsorolását adja. Ez az apróbetűs fejezet-rész szerencsésen tesz eleget a tudományos dokumentálás, a vitázás és a mélyebb érdeklődés kielégítése követelményeinek. Az újtípusú carnuntumi Vezető nem kívánja körülvezetni az olvasót a romok és a tárlók között. Aquincum-ban is tapasztaltuk, hogy a részletesebb múzeumi és rommezői Vezető soronkísérését és az ezzel együttjáró sokórás, lassú sétát az emlékek között csak egypár szakember, ill. érdeklődő vállalta és vitte véghez. Az útbaigazítást megteszi itt néhány magyarázó felirat és egy rövidebb Vezető. E. S. arra vállalkozott, hogy tudományosan megbízható és közérthető nyelven, csak a leglényegesebb részletek és konkrétumok fonalán haladva, ír áttekintést a carnuntumi ásatások eredményeiről, miközben a „nagy történelem az előadás háttere marad". Az ilyen múzeumi és ásatási tájékoztató elő- vagy utótanulmányozás tárgyául szolgálhat a múzeumlátogatók számára, de — érzésünk szerint — a letűnt társadalmak tárgyi emlékeit nem mindig hangsúlyozza ki a szükséges mértékben. „Carnuntum történelme és emlékei" ismertetője az előszó után a következő fejezetekre tagolódik: Carnuntum története (9—72. old.); a polgárváros (73—174. old.); Jegyzetek; Tárgymutató (251—254. old.); Képjegyzék. A fejezeteken belül az előre-hátra csapongó előadásmód zavarónak, a kitérések fárasztóan hatnak, különösen ismeretterjesztő munkában. Pl. a környék földtani kialakulásának a kifejtése után az őskori régészeti korszakokra tér át, de mindjárt az illírekre, akik E. S. szerint északról terjeszkedtek a Duna felé — Aquincum térségéig, és tovább a Balkánra. Az őslakosság építményemlékeinek és a rómaikori igazgatásnak ismertetése után megint visszaugrik az előadás fonalán, és Rómának Carnuntum felé irányuló diplomáciai és kereskedelmi terjeszkedését mondja el. Meglepő, hogy E. S. szerint a mi Dunántúlunkat az antik világbirodalom előbb hódította meg, mint Ausztria területét, ahol a „hűbéres királyság" továbbra is fennállott. Az általános felfogás ugyanis ennek a fordítottja! A légiótábor építésének áttekintése után a rómaiasodás kérdését, majd az I. század eseményeit fejti ki röviden. Utóbbiak vonatkozásában találó és Aquincumnak korai népességét is érintő megállapítása lehet, hogy a dunai flotta újjászervezése, a classisFlavia Pannonica név elnyerése összefüggött kiszolgált flottakatonák letelepítésével Pannóniában. Budapesten is előkerült ugyanis két sírkő: az egyiknek az elhunytja „Misenumban, a Nápoly melletti flotta-támaszponton katonáskodott", a másik síremléken megnevezett katona „flottában" szolgált, közelebbi helymeghatározás nélkül. Mi azonban arra mutatunk rá, hogy az is lehetséges, hogy mindkét katona helybeli származású volt, és innen sorozták be a misenumi flottába, illetőleg a dunai hadi naszádrajba. E. S. a továbbiakban az I. századi légióhelyőrség temetőjének az emlékeit és azok tanulságait ismerteti, majd a II. századi eseményeket tekinti át. Nem oszthatjuk E.S. ama felfogását, hogy a központi, hátsó, tartaléksereg gondolatának Septimius Severus volt az elindítója azáltal, hogy légiót táboroztatott Róma, a főváros mellett, és a testőrséget is feltöltötte a tartományi csapatok válogatott katonáival. Septimius Severus császár ezzel csak megerősítette a fővárosi, rendfenntartó és testőrségi haderőt, de ez többet ennél nem jelentett. 28* 435