Budapest Régiségei 16. (1955)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Borsos Béla: Az óbudai táborváros-múzeum városrendezési jelentősége és építőművészeti megoldása 427-434

3. kép. Római katona szobra a bejáratnál. Gáldi Gyula műve kezdéséig eltelt két évre esik a múzeum elhelyezésére szolgáló bérház párjának, az attól néhány méterrel délre egy újabb hatemeletes, hosszhomlokzatával a Korvin Ottó utcával párhuzamos lakóháznak építése. E lakóház alaptömb kiemelése állandó régészeti ellenőrzés mellett ment végbe. Itt azonban nem kerültek elő olyan jelentőségű és olyan állapotban levő építészeti maradványok, amelyek az előbbi esethez hasonlóan végleges helyszíni konzerválást és az építkezésbe való beavatkozást tettek volna szükségessé. A szomszéd épület alapozásánál előkerült nagyméretű szarkofágokat a helyszínen tárolták addig, míg azok a múzeum elkészültével ott végleges elhelyezést nyerhettek. A múlt év tavaszára befejeződött a két lakóház építése, s a múzeum végleges építészeti kialakítása időszerűvé vált. A bonyolult és sokrétű követelmények kielégítése a tervezéssel megbízott Pfannl Egon építészmérnököt igen nehéz feladat elé állította. Az eredeti elgondolás szerint a romoknak csupán a lakóépület alá nyúló részei kerültek volna minden irányban zárt, lehatárolt architektonikus térbe, egyébként, délre és délkeletre mint kertészetileg rendezett rommező vették volna körül e múzeumi részt. E rommezőnek északra maga a múzeum, illetőleg az azt magába foglaló lakóház, délre a szomszédos, már említett hatemeletes lakóháztömb szabott határt. Kelet felé a helyzet a legkevésbé volt kötött. Itt ugyan jelenleg földszintes házak esnek a feltárás útjába, de a korszerűtlen, elavult házikók közel jövőben várható lebontása után bőséges tér áll majd rendelkezésre a romkert kialakításához. Nyugati irányban, sajnos, a Korvin Ottó utca — a rendezési terv szerint a jövőben a városrész fontos közlekedési ere — egy arasznyi terjeszkedési lehetőséget sem engedett. Az úttest és a római nívó közötti szintkülönbség felfogására függőleges vasbeton támfalat kellett alkalmazni az út keleti határvonalán az egyik lakóépülettől a másikig. E támfal szokásos megoldása széles vasbeton talpat kívánt volna, ami ismét csak a római falmaradványok rovására készülhetett volna el. Sikerült azonban a statikus tervezőkkel együttműködve itt is olyan megoldást találni, amely csak a minimális mértékig bolygatta meg a romokat. Amikor a támfal készítésével egyidejűleg az utcavonal mentén mindenütt megtörtént a feltárás, kiderült, hogy itt a meglehetősen épen előkerült épületrészek nyitott romkertben nem őrizhetők meg, a csapadéktól és fagytól feltétlenül zárt térben kell megvédeni azokat. Dél felé a feltárással a szomszédos nagy lakóházat nem lehetett közvetlenül megközelíteni. A talajra átadódó jelentékeny terhelés miatt, annak alapjaitól is legalább 2—4 méter széles padkával és rézsűvel kellett elmaradni. 429