Budapest Régiségei 16. (1955)

MŰEMLÉKVÉDELEM - Borsos Béla: Az óbudai táborváros-múzeum városrendezési jelentősége és építőművészeti megoldása 427-434

Ezek az adottságok szabták meg a múzeum körül kialakítandó romkert alaprajzi helyzetét és főméretek. A tervezésnél a művészi hatás elérésének egyik főeszközeként az alapsíkban mutatkozó motivációt adó romok vízszintes iránya és a rommezőből hatalmas felkiáltójelként magasba szökő lakóház-homlokzat vertikalitásának feszültsége kínálkozott. E lehetőség kiaknázása szempontjából nem kívánatos a romkertet a jelenlegi szűk területére összeszorítani. A tervező tehát itt már számolt a romkert keleti irányban való kiterjesztésének, s a jelenlegi tagadhatatlanul gödörszerű hatás megszüntetésének előrelátható lehetőségével. Az építészeti megoldás szépségei teljes mértékben csak ennek végrehajtása után bontakozhatnak majd ki. A múzeum a dolog természetéből eredően nem mint önálló építészeti alkotás, hanem mint egy lakóház szerves része jött létre. Fokozta tehát a megoldás nehézségeit az, hogy a tervezőnek alkalmazkodnia kellett a lakóház stílusához, annak homlokzati kialakításánál és színezésénél megütött alaphanghoz. A bérház tervezője annak idején nem gondolhatott a múzeumra, hiszen a tervek készítésekor még a romok létezését sem lehetett sejteni. A másik veszélyt maga a feladat tárgya jelentette. A tervező könnyen eshetett volna a római díszítő motívumok, klasszicizáló építészeti elemek alkalmazásának e konkrét esetben határozottan helytelen, olcsó, hatásvadász megoldásnak nevezhető hibájába. Ez egyrészt meghamisította volna a történeti hitelesség megggyőzően komoly hangulatát, másrészt ellentétbe került volna a lakóház-épület architektonikus megoldásával is. A tervező igen szerencsésen választotta tehát a feladatból természetesen kinövő, nemesen egyszerű, teljesen időtlen, architektonikus alapformákat, amelyeknek művészi hatását — amennyire a lehetőségek megengedték — a legnemesebb anyagok alkalmazásával igyekezett fokozni. További fontos követelmény volt az, hogy a rommező nyitott és zárt részei ne szakadjanak el egymástól; a rommező szintje beléfolyjon az üvegcsarnokba és a nyílt térből a múzeumi rész, ebből pedig a szabadban folytatódó romok egyaránt könnyen áttekinthetőek legyenek. Hiszen éppen a különböző rendeltetésű részeknek ez az érdekes egymásba folyása teszi a táborvárosi múzeumot oly egyedülállóan eredetivé, amihez hasonló példákkal külföldön sem igen találkozunk. A teljesen földbe süllyesztett megoldásúakkal (Március 15. téri és Flórián téri földalatti múzeumok) ellentétben a lüktető főforgalmi ér mellett a múlt és jelen egymásba fonódó alkotásainak ez a váratlan feltárulása szinte lecsalogatja a romkertbe, majd abból a múzeumi térbe az arra haladókat. 430 4. kép. A rommező délről.