Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

JEGYZETEK AZ ELŐZETES JELENTÉSHEZ 1 Az Aquincumi Múzeumot mint tudományos intézményt 1953 VI. 12-én egyesítették a Fővárosi Régészeti Intézettel, és így a jövőben a Budapesti Tört. Múz. régészeti osztálya — mint az egyesített intézmény — neve jelenti az aquincumi gyűjteményt is. 2 Előzetes jelentések az Aquincumi Múzeum korábbi ásatási eredményeiről és gyarapodásairól: Bp. Rég, XII. 1937. 261. skk.; XIII. 1943. 14. skk.; XIV. 1945. 451. skk.; XV. 1950. 303. skk.; AÉ 78. 1951. 121. skk. 3 1951. IX. 12-én, fedőlap nélkül és csonkult állapotban. Feliratát Nagy T. dolgozza fel. A budai hegyvidék egyéb, szórványos leleteiről 1. Nagy L. : Bp. Rég. XIV. 1945. 535. skk. 4 Schauschek J. megállapítása. 6 A cserépcső-vezeték darabjait középkori osztályunkra (Vármúzeum) szállítottuk, a kőkoporsót az Aquincumi Múzeumba. 6 A 287 cm magas, 117 cm széles síremléket (Budapest története, 1942, L/2, k., 97. t.; S.Ferri: Arte Romana sul Danubio. Roma, 1933. 168. Fig. 174) a budai Várkertben végzett középkori ásatások kapcsán hozhattuk el. 7 A jelentős részleteiben kiegészített szobor 127 cm magas. SeengerE. hívta fel figyelmünket a gőz ártalmas hatásának kitett szoborműre. 8 A leletegyüttes értékelését Nagy T. végzi el. Az oszlopot koronázó szobor félembernagyságú. A több töredékben előkerült luppiter-os^lop kiegészített másolatát az Aquincumi Múzeum előtt tervezzük felállítani, ahogyan erre a mainzi, díszesebb és magasabb előkép (E. Neeb: Saalburg Jahrbuch. 3. 1912. 99-100. old. és 51. kép) másolatának a felállítása követendő példát nyújt. 9 Mind Iuppiter, mind Hercules istenséget a szokásos attribútumokkal (jelvényekkel) látták el. Utóbbi bronzszobrocskája 18,7 cm magas. 0 A Fényes E. utcai kapu közelében. A modern csövet már ráépítették a kőkoporsóra, amikor tudomást szereztünk a leletről, ezért egyelőre nem emelhettük ki a föld mélyéből, hanem leírás, lefényképezés stb. után újra vissza kellett földelnünk. A kőkoporsó fedőlapját darabokra törten ástuk ki, belsejében nem maradt ránk melléklet. A kőkoporsó mellett mutatkozó csontváz szintén megbolygatott állapotban, minden melléklet nélkül került elő. 1 A kiegészítéseket zárójelek közé írtuk. A felirat 5 sorát kötőjelekkel különítettük el. Az erősen likacsos felületű feliratos mező 93,5 cm hosszú, 40,5 cm magas. A szöveg olvasásához megjegyezzük, hogy a 4. sor belsejében mintha a DOMNIN-betűcsoport után eredetileg is üresen hagytak volna 1 betűnyi helyet, mert már akkor likacsos volt a kő felülete. Esetleg ezen a rongált helyen még 1 betű (V ?) állhatott. A DOMNIN betűk közül az utolsót kissé megmagasították, de azért — szerintem — erőltetett volna I-vel való megtoldásra gondolni. Eszerint kevéssé valószínű, hogy Domninua vagy Domniniva nevet véstek volna erre a feliratra. 2 Pl. Aquincumból kőfelirattal tanúsított esetek arra, hogy a katona-gazda felszabadította anyává lett rabszolganőjét: C(orpus) I(nscriptionum) L(atinarum) — röv. ; GIL-III. 10510, 14347

3 sz. Ugyaninnen pl. a CIL III. 3607 sz. sírkő-felirat örökít meg olyan esetet, amikor a volt patrónus forma szerinti házasságot is kötött szabaddá nyilvánított élettársával. Csakhogy ő maga is felszabadított rabszolga volt valamikor, tehát a sorsközösség is közrejátszhatott a később rabszolgatartóvá vált szabados megértőbb magatartásában. Mucianus és Domnina kapcsolata alakulásához hasonló eset 6—7 lehetett Aquincumban. 13 ViskyK.: AÉ 79. 1952. 113. skk. 14 CIL III. 15171. sz. A fogadalomteljesítő foglalkozása Nagy L. helyesbítésében: m(iles) l(egionis) s(ecundae) a(diutricis) p(iae)f(idelis) Seve[r]ian(a)e, vagyis: Severus (császár) II. „segítő", hűséges, kötelességteljesítő légiójának a katonája. AÉ 52. 1939. 144. Szögletes zárójelek között a feliratból kitöredezett rész látható. 15 A Severiana-jelző csak kivételesen fordul elő Septimius Severus vagy Caracalla (193—211, 211 — 7) korában, amint G. Bersanetti (Athenaeum 18. 1940. 111.) kifejti. 16 Legutóbb erről: NagyL.: Bp. Rég. XIV. 1945. 543-4. 17 Pl. egy másik Aur. Mucianus sírtábláját (Bp. Rég. VIII. 1904. 171.) az aquincumi polgárvárosmenti, késő rómaikori temetőben használták fel másodlagosan sírfedőlapnak, ö is mil(es) leg(ionis) II adi(utricis), a II. „segítő" légió katonája volt. Az Aur. Mucianus név a CIL III. indices (tárgy- és névmutatók) alapján a Balkánon a leggyakoribb. A Domninos-Domninus név viselői keletiek : Paulys Realencyclopädie d. klass. Alt. (röv. : RE), Stuttgart, 1903. Domninos c, 1521 — 6. 18 Az oltárkő 101,5 cm magas. Talpán 6—7 cm mély, 4x4 cm-es, tetején 9 cm mély, 6x6 cm-es lyuk. Utóbbiba erősíthették az istenség szobrocskáját, előbbi révén talán talapzatfélébe rögzíthették. A felirat néhány betűjét monogrammszerűen egybekapcsolták : A -(-E (1. sor), N+T (3. sor), A+L (6. sor), V+A (7. sor). 19 B(ene) f(iciarius) leg(ati)..., vagyis : a helytartó „kedvezményezettje". Bp. Rég. XV. 1950. 459-460. old. és 9. kép. 20 A légió hadba vonulásaihoz i. sz. 210 körül részletesen: E. Kitteriing: RE. Stuttgart, 1925. Legio c. II. rész. 1450—1. A IV. Fia via légió aquincumi tartózkodása a 203—9. években kofelirat által igazolva (AÉ 78. 1951. 135. old. és 94. j.). Az adversus defectores et rebelles („a szökevények és lázadók ellen") Aquincum körzetében, ebben az idő tájban folyt harcok első észre vevője: A.. D. Dmitrijev: AÉ 80. 1953. 88. 21 Legutóbb a Bécsi út 166. sz. körüli temetkezésekről 1. Bp. Rég. XV. 1950. 305. skk. A leletmentés és a leletegyüttes feldolgozását az állandó ügyeletet ellátó K. Kába Melindától várjuk. 22 A szomszédos telkek hasonló leleteiről részletesebben: AÉ 78. 1951. 130-2. 23 Alakos és sávos falfestmény-töredékek, érem-kincslelet, stukkópárkány részek, mészkőpárkány darabja, kőkerítés részlete stb. 24 Nagy L. : Az óbudai ókeresztény cella trichora.. . 1931. 9. és 15. Az 5. korszak azonban már a temetőkápolna (cella trichora), a temetőként való felhasználás ideje. 25 A III. sz. elejétől vált szokássá az Aquincum-környéki hegyvidéken, hogy a villák lakói házuk mellé temették 415